Egy reprezentatív felmérés szerint az Európai Unió országaiban a lakosság 15 százaléka jár rendszeresen operába, hangversenyre, operett és musical színházba, rock-koncertre. Az ilyen zeneszeretők tizede szereti a kamarazenét, elsősorban a vonósnégyest. Látszólag kevesen vannak, de számoljunk csak utána, ez Magyarország felnőtt lakosságából 120 ezer látogatót is jelenthet évente. Van tehát „piaca” hazánkban a vonósnégyes koncerteknek. Honnan ered ez a zenei műfaj?

   A XVIII. század közepén egy új szellemi mozgalom bontakozott ki Európában, a felvilágosodás. Tudjuk, hogy Franciaországból indult ki és az emberi értelem, a világosság eszméjét hirdette. Alapgondolata a racionalizmus, a szellem szabadsága. Ez a nagyszerű mozgalom a század második felében Európa kultúráját is meghatározta. A korszak hozta meg a zenei életben a művész és megbízója (uralkodó, földbirtokos, bankár) viszonyának a végleges megszűnését.

   A felvilágosodás eszméje a zenei életre is hatott, kialakult egy új, klasszikus stílus. Ebben az időben a Bécsben élő zeneszerzők, főleg Haydn, Mozart, Beethoven olyan tökéletes zeneműveket alkottak, amelyekben a tartalom és a forma egysége hiánytalanul megvalósult. A vonósnégyes, mint új zenei műfaj, ebben az időben keletkezett.

   Az együttes négy vonós hangszerből áll. Két hegedű, egy brácsa (mélyhegedű) és egy cselló (gordonka). Elsősorban szonátaformában írják a vonósnégyeseket. A szonátaforma három fő részből áll, expozíció (a zenei téma bevezető része), kidolgozás (a téma variációja) és visszatérés (repríz, az expozíció megismétlése ritmikai eltérésekkel).

   Kérem az Olvasót, kattintson rá a YouTube-ra és hallgasson meg egy Beethoven vonósnégyest, igazi élményben lesz része. Számos világhírű magyar vonósnégyeseink közül nem szeretném kiemelni egyiket, vagy másikat. Nincs okunk szégyenkezni ezen a téren.

Láng Róbert