Bubi, ahogy mindenki hívta, a magyar dzsesszélet egyedülálló, legendás figurája volt. Zseniális dobos, ezt nem az elfogultság mondatja velem, népszerű volt hazánkon kívül is. A múlt évszázad hetvenes éveiben Barbra Streisanddal és Frank Sinatrával lépett fel közös show-ban a Washington-i Kennedy Centerben. Angol, osztrák, svájci dzsessz zenekaroknál vendégszerepelt, de igazából csak rövid külföldi fellépéseket vállalt. Nem szívesen hagyta el Budapestet, csak úgy mint barátja, Seress Rezső.

   Már tízesztendős korában jól hegedült, de valójában a dobot szerette. Roubal Vilmos az Operaház karnagya tanította dobolni és vibrafonozni. Bravúrosan játszott ezen az elektromos ütőhangszeren is. Bár a filharmonikusoknál is megállta volna ütőhangszeresként a helyét, húszonkétéves korában bárzenész lett és az is maradt élete végéig. Sokat tett azért, hogy a magyar közönség megismerje és megszeresse a dzsesszt.

   Nagyapáink, apáink talán még emlékeznek a Martiny, Vécsey, Radiola, Tabányi, Durium zenekarokra, ezeknél Bubi volt a frontember, ahogy manapság mondanánk. Lemezfelvételeket is készített vele a Smiling Boys ausztrál lemezkiadó cég. 2012-ben a Hungaroton is kiadta egyik lemezét. A Magyar Rádióban tizenöt éven át minden vasárnap élő adásban muzsikált Tabányi Mihály zenekarával. Slágereket szerzett, zenetanár is volt, bár nagyon megválogatta tanítványait.

   Sokszor hallottam az Andrássy út és Teréz-körút (annak idején: Sztálin út és Lenin-körút) sarkán működő Savoyban Szabó József zongoraművésszel együtt játszani. Olyan hangulatot varázsolt a Szabó-Beamter duó, amelyet ritkán él át az ember.

   A kor jellemzésére néhány gondolatot átveszek Jávorszky Béla „A magyar jazz története” című könyvéből. A második világháború utáni években bárokban, kávéházakban, zenés szórakozóhelyeken ismét hódított az amerikai zenekultúra. A Rákosi-rendszerben 1949-től gyakorlatilag betiltották a dzsesszt, mondván, az valójában a „dekadens nyugati kultúra válságterméke”. Az ötvenes években csak néhány kiválasztott, a Tabányi-együttes, a Martiny-kvintett, illetve a Szabó–Beamter duó játszhatott nyilvánosan (bárban, lokálban) dzsesszt, miközben a rádiózenekarban már azért is fegyelmit lehetett kapni, ha valaki a szünetben a zongorán amerikai slágereket játszott. A fiataloknak és a műfaj híveinek így hosszú évekre a Szabad Európa Rádió és a Voice of America éjszakai műsorai maradtak, meg, és a magánlakásokban tartott közös lemezhallgatások. Az 1956-os forradalom után megindult enyhülési folyamat eredményeként a műfaj előtt is kigyulladt a zöld jelzés.

  Bubi 71-éves korában hunyt el 1984-ben. Seress Rezsővel közös emléktáblája a budapesti Erzsébetvárosban, a Dob utca 46/b. számú ház falán található.

Láng Róbert