Aranyozott ezüst evőeszköz készlet

   Az ősember természetesen kézzel evett. Vagy fogott egy követ és rácsapott a nagyobb húsdarabra, hogy könnyebben tudja megenni. A kínaiak már 5-6 ezer évvel ezelőtt használták a pálcikát evésre, szigorú feltételekkel. Illetlenség volt a pálcikára felszúrni az ételt, vagy rizsbe, tésztába szúrni úgy, hogy a vége felfelé mutasson. Mert bármilyen felfelé álló, vékony hosszúkás tárgy a kínai ősöket a füstölőkre emlékeztette, melyeket temetések alkalmával gyújtanak.

    Az európai ember legrégebbi evőeszköze a kés, ősidőktől fogva használta. A legkorábbi középkori festmények is ezt tanúsítják a lakomákat megörökítő képeken. Villa hiányában a kés hegyére szúrták fel a tálból kivenni kívánt ételt, majd az egyes falatokat is ily módon emelték a szájukhoz, emellett természetesen vágásra, szeletelésre is használták. A kés formája egyforma volt, pengéje hegyes, hogy könnyedén beleszúrhassák a húsokba. A kés értékét a fegyverkovácsok vagy késesmesterek által készített, jó minőségű penge és az ezüstből, aranyozott ezüstből vagy drágakövekből készült nyél adta.

   Európában a XV. században jelent meg a villa. Galeotto Marzio olasz tudós a következőket jegyezte fel naplójában. Mátyás király nem szívlelte a villát, és ezzel akkortájt korántsem volt egyedül. Szerte Európában csupán az itáliaiak nevetséges hóbortjának tartották az új szokást. Az uralkodó sem kívánta bevezetni az újítást, bár megtanulta a használatát, sőt saját villája is volt. Második feleségétől, Aragóniai Beatrixtól kapta ajándékba. Az első  villát a Bizánci Birodalomból hozta magával Dukasz Teodóra hercegnő, aki a velencei dózséhoz ment feleségül.

   A kés, a kanál és a villa együttes használata jóval későbbi. Az előkelő családok terített asztalán a  XVII. század második felében jelent meg mind a három együtt. Tulajdonképpen legősibb „evőeszközünknek”, a kezünknek a védelmét szolgálják és képességét javítják. Formáik az ételek halmazállapotához igazodva alakultak ki. Divattá vált a főúri körökben ezüstkanalat ajándékozni, többnyire ünnepélyes alkalmakkor, például gyermeknek keresztelőre, de házastársak is küldtek egymásnak kanalat, szeretetük jeleként.

   Míg a középkorban mindenki magával vitte evőeszközeit, a villa használatának elterjedésével átalakult a kés alakja és funkciója, ezzel egy időben pedig mindhárom evőeszköz a terítés részévé vált. Megszületett meg a couvert, azaz a teríték fogalma, az evőeszközök összehangolt megjelenése az asztalon, a vendég helyén. Ekkor kezdődött egységes, garnitúraszerű kialakításuk is. Majd folyamatosan bővült az evőeszközök választéka. Teáskanál, mokkás kanál, desszertvilla, vajkés, sajtkés, halkés, halvilla, rákkés, rákvilla, osztrigabontó. Volt egy különleges evőeszköz is, a masztikátor, amelyet  hiányos fogazatú vendégek használtak, tányérjukon ezzel zúzták össze, a keményebb húsokat, burgonyát.

   Valaha virágzott a minőségi, aranyozott ezüst evőeszköz gyártás Magyarországon. Tömegcikk gyártó kis- és középvállalkozók! Itt a lehetőség.

Láng Róbert