Állandó utazási irodámnak, a horvát utazások szakértőjének számító „La Grottának” köszönhetően, ebben az évben sem maradtunk le egy igen kedvezményes áru, két főre szóló tengerparti nyaralásról, az isztriai félsziget egyik legszebb részén fekvő Porec melletti, Zelena Lagunában lévő Hotel Delfinben.

Mivel nyugdíjasok vagyunk az olcsóbb, de kényelmes szállodai elhelyezést, félpanziós ellátást biztosító, de alacsony csillaggal jelzett besorolású szállást kerestünk. Manapság aki erre vállalkozik, nehéz dolga akad a horvát tengerparton. Az utóbbi évtizedben egymás után hozták rendbe a divatos fürdőhelyeken, így Abbáziában (Opatija) lévő régi, patinás szállodákat is. Néha kis kívül-belüli szépítészeti beavatkozással,  függöny-bútor cserével javították fel a korábban két csillagos, mérsékelt áron kínált lehetőségeket akár négy csillagosra is, ezáltal akár dupla árura. Így mi is, akik az elmúlt évtizedben lelkes vendégei voltunk ennek a XIX század végi.- XX. század elejei csak a nyugati országok hasonló, híres divatos tengerparti üdülőihez hasonlítható csodának, bizony kiszorultunk kedvenc helyünkről.

Az utazási irodában érdeklődve, szinte egyedüli, elérhető közelségű, kétcsillagos szállodának mondott hely az isztriai félsziget közepe táján lévő Porec melletti Hotel Delfin. Tudtuk meg a mindig segítőkész, kiválóan felkészült munkatárstól, Erzsébettől. Az igazsághoz tartozik, hogy jó tíz évvel ezelőtt, még Abbázia előtt, kétszer is nyaraltunk ezen a helyen. Akkor a hozzánk földrajzilag is közelebb lévő Abbázia csábított el bennünket. Most kicsit a kényszerűség diktálta-visszatértünk. Csekély felár fejében, mint máskor is, kikötésünk a tengerre néző, balkonos szoba volt.

Az év elejei akciós rendelés leadása, a kedvezményes ár részletekben történt kifizetése után nem maradt más hátra, mint szeptember első vasárnapján összepakolni, kocsiba ülni és elindulni.  No, de merre? A horvátok az elmúlt években nemcsak a tengerparti szállodák, hanem az odavezető autópályák díját is jelentősen megemelték. Ráadásul a fizetőkapuk sorozatán átvezető megállások lassítják, szétszabdalják a dinamikus haladást. Ezzel ellentétben a szlovénok megszüntették a kapus megoldást, és hozzánk hasonlóan áttértek a heti-havi matricás rendszerre. Mondani sem kell, hogy osztva-szorozva sokkal olcsóbb (fél-, vagy kevesebb ár!) az utazás a néhány tíz kilométerrel hosszabb szlovén pályán.

A koradélutáni megérkezés után volt idő megtekinteni, mi is változott az elmúlt évtizedben. A szobák, mint korábban is, spártai egyszerűséggel, de minden szükséges modern bútorral felszereltek. A kis zuhanyozó fülkés fürdőszoba szintén hozzátartozója az apartmannak. És természetesen a tengerre néző, asztalkával, székekkel berendezett balkon, amely a látóhatárig meghosszabbítja a kilátást. Egyetlen hátrány, ha annak nevezhető, hogy nincs légkondicionálás. Ez a mostani szeptember elejei kánikulában akár hátrányt is jelenthetett volna, ha délelőtt a szobában ücsörögtünk.

 De ki tartózkodik ilyen időben a szobában? Mi sem! Ami a nagy változás, hogy a korábban meglévő hatalmas, tengervizes medence mellé egy kizárólag a gyerekeknek, sok-sok vizicsodával rendelkező divatos kifejezéssel mini aquaparkot építettek – mint kiderült ebben az évben - amely reggeltől-estig hangos az örömteli gyerekzsivajtól.  Ennek nyilván a felnőttek is nyertesei, mivel a nagymedence felszabadult a kicsik beleugrándozásától. Nyugodtan, jól lehet úszkálni. Nem beszélve a medence partján lévő ingyenesen igénybe vehető nyugágyakról-napernyőkről, amelyek így együtt a kényelmes pihenést tökéletesen biztosítják.

Az étkezésről. Reggelit, vacsorát kaptunk a szálloda komplexum három nagy éttermének egyikében, a már világszerte általánosan megszokott büfé rendszerben. Mindenki annyit és azt szed a tányérjára, amit kíván. És annyiszor. Egy szabály van, nem szabad élelmet kivinni az étteremből, és ital nem jár a vacsorához. Azt mindenki maga rendelhet, a kis kocsijukkal körbe járó pincérek italkínálatából. A minőség, egy tömegélelmezésre berendezkedett szálloda minősége, de bizton állítható – megfelelő. Mi sem bizonyítja jobban, mint a reggel-este hosszan kígyózó sorok az ételes pultok elöl, ahol mindig van hal, disznó, marha, csirke az esti választékban. Aki jobbat akar enni, menjen étterembe, amelyek árai vetekszenek a hazaiakkal.

Egyik reggel, sikerült megszólítanom a mindig öltönyben-nyakkendőben közöttünk az étteremben megjelenő, tizennégy éve a szállodát irányító szimpatikus igazgatót, Franko Beakovicot. Az igazgató elmondja, hogy horvát méretekben is hatalmas szállodájukban 794 vendégszoba található. Több száz alkalmazott igyekszik a vendégek kényelmét szolgálni. Mi is tapasztalhattuk, hogy valahol mindig takarítottak, szobát rendeztek. Egyik alkalommal még liftbe is beszállva egy munkatársuk, menetközben fényesítette az amúgy is csillogó belső tükröket. A menedzser  elmondta, nem kívánja a szállodát még komfortosabbá, ezáltal drágábbá tenni, szeretné megőrizni a jelenlegi árakat ezáltal lehetővé téve a vékonyabb pénztárcájú vendégkörnek, kisgyerekeseknek is a tengerparti nyaralást. 

Meg is látszik ez a törekvés a vendégkör összetételén. Mintha Kelet-közép Európa országai adnának itt randevút. A lengyel, cseh-szlovák, magyar mellett gyakran hall az ember orosz-ukrán beszédet. Természetesen nem hiányzik a népes vendégseregből a szomszédos olasz, osztrák vendég sem.

Befejezésül mit is tehetne még mindehhez a krónikás? Igazgató úr, sok sikert a további munkájához, tartsa továbbra is ezt az irányt és akkor jövőre is jövünk! Remélem mások is követnek bennünket,