Egyre több magyar utazó látogatja meg Európa legnyugatibb országát, az Ibériai-félszigeten fekvő, gyönyörű Portugáliát. Egyáltalán nem számít nagyon költséges repülőútnak az oda utazás, hiszen Budapesten is működik a TAP légitársaság irodája. A Hibernia Nova Kiadói Kft. pedig a szokásos színvonalon, 14 térképpel, 340 jó fényképpel adta ki a látogatáshoz a legújabb útikönyvét az Utazzunk együtt! című sorozatban.

A könyvbemutatón María José Morais Pires nagykövetasszony ajánlotta figyelmünkbe: „Lisszabon eredete a homályba vész, a legenda szerint Odüsszeusz alapította, talán innen az ókori Olisipio elnevezés”. A címlapon látjuk Tengerész Henrik és a felfedezők emlékművét Belém városnegyedből, valamint Sintrából a Pena-palotát. A kis, tízmilliós ország ország hat világörökségi helyszíne és sok magyar vonatkozása miatt is kedves számunkra – mondta Marton Jenő, a kiadó vezetője. A nagyszerű szerzői gárda Dutkó Andrásból, Etédi Alexából, Kaprinyák Nikolettből, Lantos Verából és Marton Jenőből áll. Az összes fénykép és térkép szerzője igen hosszú listát tenne ki, a segítők névsora úgyszintén.

A legérdekesebb fejezet számunkra Portugália kétezer éves történelme és a ’top 12 látnivaló’, amelyeket „kötelező” felkeresni, ha arrafelé járunk. Ugyancsak kihagyhatatlan a Híres portugálok – híres magyarok című fejezet. Portugáliához tartozik még az automóm Madeira-ziget és a kilenc darabból álló Azori-szigetek. Az ország éghajlata mediterrán, viszonylag sok csapadékkal, de fagy nélkül. Szárazföldkének egyharmada erdő, a rengeteg vízimadár és tengeri lény mellett a déli részen, Algarvéban kaméleon és két mérges kígyófajta is él. Ez a vidék az iszlám hódítók utolsó bástyája volt.

Történelme során betelepültek ide kelták, luzitánok, ibérek, görögök, rómaiak – innen a latin nyelvcsalád, az olajfa, a narancs és a meggy termesztése. 711-től az arabok (mórok) foglalták el, akik vallási türelmet tanúsítottak a zsidókkal és a keresztényekkel szemben. Tőlük származik a híres ’azulejo’, a kék csempe és a mandulafa. A rekonkvista (visszafoglalás) az araboktól Burgundi Henrik és fia, Alfonz Henrik hadának köszönhető. Alnfonso Henriques (1129-1185) király lett 1179-ben, III. Sándor pápa elismerésével (őt egyesek magyar hercegként tartanak számon – bár a források szerint nem bizonyítható. Dom Dinis (Dénes király) alapította az első portugál egyetemet Lisszabonban, amit 1290-ben Coibrába telepített. Dénes király felesége, Szent Izabella magyarországi Szent Erzsébet unokahúga volt (a történetük teljesen azonos!). IV. Alfonz, Dénes fia (1325-1357) nevéhez a kasztíliai háborúk fűződnek. Fia, Ferdinánd hozta létre az angol-portugál szövetséget – ezt lett Portugália fénykora. A művelt, okos Tengerész Henrik (1394-1460) támogatta a nagy portugál felfedezőket, ő lett Algarve kormányzója és a templomos rend alapítója, akik felfedezték Afrika partjait. Azután, 1488-ban Vasco da Gama eljuthatott Indiába, de ezt már Tengerész Henrik nem érhette meg. Megszülettek a portugál gyarmatok, az ország és a kereskedelem gyarapodott a brazíliai ezüst- és aranybányákból. Utódai, az Aviz-dinasztia  egész Ibériai-félszigetet uralma alá vette, de 1578-tól 1640-ig spanyol fennhatóság alá került. Akkor forradalom vetett véget a spanyol uralomnak, és a király IV. János lett. V. János (1706-1750) modernizálta az országot, és hatalmas könyvtárat ajándékozott a coimbrai egyetemnek.

Portugália legnagyobb pusztítását az 1755-ös nagy földrengés és tűzvész okozta. A 18. században az ország gazdasága hanyatlásnak indult, mert a királyok pazar kastélyaikra költötték a jövedelmüket. Pombal márki, I. József király miniszterelnöke irányította a fejlődést, reformokat vezetett be. Aztán József utóda, I.Mária visszavonta a rendeleteit. 1807-ben, 1809-11-ben a napóleoni invázió végleg hanyatlást idézett elő, a királyi család Brazíliába menekült. 1822-ben Brazília kikiáltotta a függetlenségét, ezért megszűnt az onna áramló gazdagság. 1890-től súlyos bel- és küpolitikai válságok következtek az 1910-es monarchia bukásáig, amikor létrejött a Portugál Köztársaság. 1928-tól Salazar fasiszta diktatúrája lett az eredmény. Általános volt az elmaradottság, a szegénység, az analfabetizmus. 1968-ban Salazar elhunyt. 1975-től népfelkelés, forradalom vetett véget a rendszernek. 1986-ban Mario Soares vezetésével Portugália az EGK (ma Európai Unió) tagja lett – Spanyolországgal együtt. Az uniós alapok támogatásával vált korszerű ipari és mezőgazdasági országgá. 1999-től bevezették a nemzeti fizetőeszköz helyett az eurót. Azóta stabil a növekedés.

Szempontunkból roppant érdekes a Portugáliához kötődő magyarok története. Közöttük első Szent Izabella (1271-1336), II. András magyar király dédunokája, Dénes portugál király felesége, aki jótékonykodott és férje halála után szerzetes lett. Talán még nevezetesebb Mardel Károly (született Martell), azaz Carlos Mardel (1695-1763) építészmérnök, aki az 1755-ös pusztító lisszaboni földrengés után, Pombal márki felkérésére tervezte meg a portugál főváros újjáépítését, legtöbb épületét. Kevésbé dicsőséges hírnevű Horthy Miklós (1868-1957) kormányzó, egykori tengerésztiszt, a 20. századi magyar történelem ellentmondásos alakja. Családjával 1949-től Estorilban élt emigrációban. IV. Károly osztrák császár és magyar király (1887-1922) trónfosztása után Madeira-szigetén hunyt el. Dicsőséget hozott hazánkra Szenes Árpád (1897-1985) magyar absztrakt festő, aki felségével együtt Lisszabon városának ajándékozta életművét. Végül Guttmann Béla (1900-1981) válogatott labdarúgó, edző. 12 ország 25 csapatát vitte győzelemre, először a Portót, majd a Benficát vezette. Ma szobra áll a Benfica stadionjában. A portugál sportéletben még igen sok magyar név felbukkant, az érdeklődők az útikönyv 27. oldalán erről részletesebben olvashatnak.

Az útikalauz ezután rátér a dombon fekvő Lisszabonra, a 13. század óta Portugália fővárosára. A gyarmatosítások során beköszöntött gazdaságot jellemzik I. Manuel (1469-1529) király nagy építkezései. 1590 táján, némi hanyatlás után, V. János (1706-1750) ideje megint az építészet fénykorát hozta, de maradtak a csodálatos kék csempék. Az 1755-ös óriási földrengés, tűzvész és szökőár hatalmas pusztítást okozott, de (mint már említettük) Pombal márki vezetésével megújult a város a Tejo-folyó partján. (Ezt a spanyolok tehónak, a portugálok tezsónak mondják.) A napóleoni betörések sem tudták annyira tönkretenni,hogy a mesés világváros és kikötője köré ne szülessenek újabb pompás városnegyedek.

A turisták figyelmét a szerzők felhívják a „városnéző” 28-as villamosra. Ezzel beutazhatók a legszebb részek. A villamos felkapaszkodik a dombokra, és leereszkedik a kikötőig. Érdemes gyalog bejárnunk a könyvben felsorolt városnegyedeket, hogy megállhassunk a múzeumoknál és megcsodálhassuk a fekete-fehér utcaköveket (Calçada), az épületek gyönyörű kőcsipkéit, kolostorokat, templomokat, a 12 km hosszú Vasco da Gama-hidat, a kerteket, a parkokat és a bohém-negyedet. A Fado Múzeumban és a vendéglátóhelyeken gyakran hallgathatjuk az ősi, fájdalmas fado-éneket, ezt a régi portugál népzenét.

Au útiköny további érdeme, hogy bemutatja a Lisszabontól északra és délre fekvő kisvárosokat és azok nevezetességeit. Külön fejezetet szentel Fátimának, a zarándokvárosnak, ahol Szűz Mária megjelent három kiskorú pásztorgyerek előtt. A Keresztút stációi mellé épült az ún. Calvaria Húngaro a Szent István templommal 2016-ban.

Igen hasznos fejezet a Gasztronómia, hogy tudjuk, mire készüljünk, ha Portugáliába látogatunk. Itt az ételt nem szokták kapkodva enni, inkább órákat szánnak rá. A zöldséglevest caldo verde néven kapjuk meg, de ugyancsak ismert a gaspacho és a halleves. A főfogás mindig tartalmaz olívaolajat, gyakran halat, krumplit, paradicsomot, paprikát, fehérbort és fokhagymát. Fogyaszthatunk príma salátákat is, helyi szokás szerint előételként. Igazi helyi étel a bacalhau a tenger gyümölcseiből, amit ahány ház, annyi szokás szerint készítenek el. A cukrászdák és a presszók sokféle édességet kínálnak. Borból 300 féléjük van! Igen ízletes a vonho verde, az alacsony alkoholtartalmú, szénsavas, könnyű fajta szomjúság ellen. A komolyabb szakemberek pedig a híres portói (általában vörös) borokat fogyasztják. Jó ötlet, hogy mindig olyan vendéglőket keressünk fel, amelyeket a helyiek látogatják.

És persze a sörök! Még Sörmúzeum is akad, de valóban kiválóak a portugál sörök. A legtöbb német mintára készül a legjobb alapanyagokból.

A hasznos kis útikönyv fontos tudnivalókat és csöppnyi úti szótárt is tartalmaz. Végül névmutató, fényképek és térképek jegyzéke igazít útba, ha Portugáliába látogatunk. Ne felejtsük el megvenni a Lisszabon Cardot sem a sok kedvezmény miatt!

Dobi Ildikó