Kiemelkedően fontos ereklyénk. Dán kovácsmesterek készítették az I. században Jütlandban Markolatának gombja csontból van, a kéz megvédésére szolgáló hárítógyűrűn állatalakos szalagmintát láthatunk. A prágai Szent Vitus-székesegyház kincstárában őrzik a cseh koronaékszerekkel együtt. Krónikák iniciáléja szerint első királyunk megkoronázásakor a jobb kezében tartotta. Későbbi története a legendák homályába vész.

   Az első változat szerint az Árpádházi-királyok kincstárában őrizték. IV. Béla, a „második államalapító” halálakor leánya, Anna hercegnő őrizte tovább. Majd Nagy Lajos királyunk IV. Károly német-római császárnak adományozta megkoronázásakor, de a kardot Anna őrizte. A tatárjárás idején (1242) Anna feleségül ment Rosztiszlav halicsi (Galícia)  fejedelemhez, akinek öt gyermeket szült. Férje halála után II. Ottokár cseh király udvarához menekült a vallásháborúk elől. Ottokár a „magyarok nyilaitól” halt meg Morva mezején 1278-ban, Habsburg Rudolf ellen vívott csatájában. Fia Vencel, kinek anyai ágon Árpádházi-vér is csörgedezett ereiben, magával vitte Prágába a királyi kincstárt és vele a kardot is.

   A második változat szerint Nagy Lajos király idejében a Velencei Köztársaság igyekezett szoros baráti viszonyt fenntartani a Magyar Királysággal. Lajos királyunk seregét nápolyi hadjáratai idején velencei hajósok szállították át Itáliába, az Adriai-tengeren. Minden uralkodónak szokás volt tiszteletét kifejezni egy másik uralkodó felé. Így tett Nagy Lajos magyar király is a kard adományozásával a Dózsénak. Később elmérgesedett a helyzet, Magyarország háborút indított a Velencei Köztársaság ellen, elfoglalta a Velencét és a dalmát városokat is. Ezután a kard sorsa ismeretlen, majd felbukkan Habsburg Albert, német, magyar és cseh király kincstárában. Aztán a cseheknél maradt.  

   A harmadik változat, hogy a becses ereklye nem Szent István kardja, amely elveszett a Muhi-csatában. A kard egy kiváló XVI. századbeli velencei ötvösmunka eredménye, vágásra és szúrásra egyaránt alkalmas harci kard, vagy egy úgynevezett normann kard.  A Prágában őrzött  kard 130 centiméter hosszú. Szent István korában a magyar kardok a szkíta szablyákhoz hasonlítottak, amelyek 80-90 centiméter hosszúak voltak. Innen az ismert mondásunk: „Ha rövid a kardod told meg egy lépéssel”.

   Ami biztos, az utolsó száz évben a magyar közjogi méltóságok, ha hivatalos úton Prágában jártak, lerótták tiszteletüket Szent István kardja előtt.

Láng Róbert