Szimbóluma volt a tervgazdálkodás csúcstechnológiájának, a szocializmus építésének, a Szovjetunió „technikai fölényének” a kizsákmányoló, élősdi, halódó kapitalizmus iparának perspektívájával szemben. A múlt század harmincas éveiben a szovjet állam gigantikus építkezésekbe kezdett. Erőművek, gyárak, lakótelepek nőttek ki a földből erőltetett tempóban. Karinthy Ferenc „Hazai tudósítások” c. könyvében olvastam, hogy Sztálinhoz bevitték egy városnyi lakótelep építésének tervrajzait. Az államelnök-miniszterelnök belelapozott a vaskos kötetbe, majd a fedőlapra annyit írt: Jóváhagyom, de kétszer akkorára építsék.

   Az építkezésekhez a vasbetonon, cementen kívül gépek kellettek. A földmunkákhoz nem volt elég az ásó, lapát, talicska, teherautó. Nagy teljesítményű építőipari gépeket nem tudtak külföldről beszerezni, a legtöbb országgal nem álltak kereskedelmi kapcsolatban, mások pedig embargóval sújtották az országot. Ezért saját erőből fejlesztették ki az exkavátort (kanalas markoló-kotrógépet), ráadásul olyan kivitelben, hogy a helyét változtatni tudja. Négy vezérelt talpával úgy mozgott, mint egy négylábú jószág. Ez volt a lépegető exkavátor.

   Ki találta ki ezt a szörnyűséges elnevezést, nem tudom. Lépegetni a  naposcsibe szokott. Ha már mindenáron magyar és latin eredetű szavakat keverünk össze egy gép elnevezéséhez, legalább az „önjáró” kifejezést kellett volna használni. Ma már nem gyártanak lépegető építőipari gépeket. Exkavátorok sokféle változatban kaphatók, de lánctalppal.

     A markológépek, földmunkagépek a XIX. század végén jelentek meg, kezdetben gőzhajtással. Többek közt a Panama-csatorna építésénél is ilyen gépeket használtak. A gőzt aztán dízelmotor váltotta fel. Az első markológépek mechanikus rendszerűek voltak, ez azt jelentette, hogy a motor lánc- és kötéláttételek segítségével mozgatta a markoló karjának különböző részeit: a gémet, a kanálszárat és a kanalat. A mechanikát utóbb átvette a hidraulika, ezzel a teljesítmény megsokszorozódott.

   A hirdetésekben mobilkotrónak nevezett markolók különféle méretekben készülnek. A legkisebbek egy négyzetméternyi helyet foglalnak el, a legnagyobbak akár lakóházméretűek is lehetnek. Az ilyen óriásokat a kapacitásuk miatt bányák külszíni fejtésein használják. A két véglet között mindenféle méretű gép készül, de a teherautó méretű és teljesítményű gépek a leggyakoribbak, mivel ezeket tudják a legtöbbféle módon hasznosítani.

   A lépegető exkavátor ma már csak emlék, fényképet nem tudtam róla szerezni, helyette megelégedtem egy lánctalpas exkavátorral. Keresgélés közben megtudtam, hogy bizonyos holdjáró járművek is lépegetnek, de ez már egy másik történet.

Láng Róbert