Örömmel jelentem az Olvasónak, hogy hatályba lépett az „Égéstermék-elvezető berendezések tervezése, kivitelezése és ellenőrzése” című, MSZ 8452010 jelű új magyar nemzeti szabvány, amely a címétől eltérően nem csak az égéstermék-elvezetők tervezésével, kivitelezésével és ellenőrzésével foglalkozik, hanem a tüzelőberendezések elhelyezési kérdéseivel és azok levegőellátásával is. Ha valaki nem értené a dolgot, a kéményekről van szó.

   A füstgázelvezető kémények rendszerint valamely égéstérrel kapcsolatosak, Céljuk az, hogy a huzat növelésével az égést elősegítsék. Épp ideje volt már a nemzeti szabványnak, mert már a római fürdőknek kiterjedt fűtési rendszerének is volt kéménye. A VII. és VIII. századtól írott bizonyítékaink vannak lakóhelyiségek kéményeiről. A Kr. u. 820-ban épült  Benedek-rendi kolostor (Sankt Gallen, Svájc) tervrajzában megtalálhatók olyan kifejezések mint például a „füstelvezetés”. Angliában a XII. századból maradtak reánk kémények, úgyszintén Velencében, Ravennában és más olasz városokban is. Ezek sokszor a homlokzaton, tehát a külső falon, erős kiugrással vezetnek a tető fölé, amely elrendezést az ottani enyhe éghajlati viszonyok inkább teszik lehetővé, mint a mi szeszélyes éghajlatunk esetében.

   A kéménynek külső, látható végződését, az úgynevezett kéményfejet igen ésszerűen oldja meg a román és csúcsíves stílus. Itt a kéményfej nagysága, tagozata összhangban van az épület többi részével. A fej többnyire gömbölyű és egyenként nyúlik a tető fölé vagy több összehúzva egy kis kéménycsoportot alkot. A reneszánsz a kémény fejeit sokszor feltűnő dísszel képezi ki. A barokk és rokokó szintén nagy apparátussal díszíti a kéményfejeket.

   De miért szalad ki a kéményből a füst? Azért, mert hőmérséklete sokkal magasabb, mint a környező levegőé, tehát nyomáskülönbség keletkezik. Ezt hívjuk „huzat”-nak. Minél magasabb a kémény, annál nagyobb a huzat. A huzat elromolhat, ha a külső hőmérséklet magasabb, mint a kályha belső hőmérséklete. Ilyenkor hívjuk a 112-es számot.

   Ezek tisztázása után már csak egyetlen kérdés maradt. Miért nincs kémény a Parlamenten?  Erre is van magyarázat. A kémények nem illettek a tervező, Steindl Imre neogótikus hatású épülettervéhez, és a szeneskocsik sem mutattak volna jól a tekintélyes Országház mellett. Ezért a kazánrendszer és a kémények is egy szomszédos utcában találhatók, és gőztávvezeték köti össze őket a Parlamenttel. Az épület összképe teljesen harmonikus maradhatott. Így valósut meg Európa első távfűtéses rendszere.

Láng Róbert