-  Tiborc úr, feltennék néhány kérdést. Hogy él mostanában?

-  Ha szorongat a szegénység, a pokolt nem féljük - a mennyország sem jön oly szép színben a szemünk elébe.

-  Azért el kell ismernie fejlődésünket. Sok mindent építünk, műemlékeket restaurálunk. Budai Vár, Városliget, szorgos munka folyik, szép épületek nőnek ki a földből.

-  Cifra és márványos házak épülnek; és mi - csaknem megfagyunk kunyhónk sövényfalai közt.-
-  A vidék is fejlődik. Gyönyörű vadászkastély épült Csongrád megyében.

-  Szép földeinkből vadászni berkeket csinálnak, ahová nekünk belépni sem szabad.

-  Lássa be Tiborc úr, nem csak kenyérrel él az ember.

-  Ők monostort, templomot építenek. nekünk pedig nincs egy jó köntösünk, melyben magát az ember egy becses védszent előtt mutathatná meg a templomban.

-  A legújabb hivatalos statisztika szerint csökken a munkanélküliség. Az állami alkalmazottak száma nyolc év alatt megduplázódott.

-  Csorda számra tartják a gyűlevész szolgákat éppenséggel mintha minden hajszál egy őrzőt kivánna.

-  Akkor más témára térnék át. Kiváló hulladék-gazdálkodásunk kivívta más országok elismerését.

-  Nékünk kéményeinkről elpusztúlnak a gólyák, mivel magunk emésztjük el a hulladékot is.

-  Nézze Tiborc úr, magának semmi sem jó. Ha valami panasza van, forduljon az illetékes hatósághoz. Majd megoldják a problémát.

-  Hahogy panaszkodni akarunk, előbb meg kell tanulnunk írni; mert az illy szegény paraszt az úr elébe nem mehet be többé - úgy rendelte Béla király,

-  Ha nem tudnak írni, fordulhatnak ügyvédhez.

-  S ha tán utolsó fillérünkre egy törvénytudó felírja a panaszt, ki írja fel keserves könnyeinket, hogy jó királyunk megláthassa azt.

-  Akkor mit javasol, mi a teendő?

-  Ha tudnám. A természet a szegényt maga arra szánta, hogy szülessen, éljen, dolgozzon, éhezzen, sanyarogjon és - meghaljon.

-  Talán fél Tiborc úr a betegségtől, esetleg ispotályba kerül, ahol a kórházi fertőzés miatt meghal?

-  Nem, szerkesztő úr. Én nem félek. Én soha nem halok meg. Én egy szerep vagyok.

Láng Róbert