A Magyar Tudományos Akadémia Közoktatási Elnöki Bizottsága (KEB) saját kezdeményezésére foglalkozik a közoktatás elvi kérdéseivel, ezek közül először a műveltség fenyegető beszűkülésével.

1. Egyetértünk a 2011. évi CXC. törvény a nemzeti köznevelésrőlpreambulumában megfogalmazott alapvető állásponttal, mely szerint: „A törvény célja olyan köznevelési rendszer megalkotása, amely elősegíti a gyermekek, fiatalok harmonikus lelki, testi és értelmi fejlődését készségeik, képességeik, ismereteik, jártasságaik, érzelmi és akarati tulajdonságaik, műveltségük életkori sajátosságaiknak megfelelő, tudatos fejlesztése révén, és ezáltal erkölcsös, önálló életvitelre és céljaik elérésére, a magánérdeket a köz érdekeivel összeegyeztetni képes embereket, felelős állampolgárokat nevel. Kiemelt célja a nevelés-oktatás eszközeivel a társadalmi leszakadás megakadályozása és a tehetséggondozás.”
2. A Magyar Tudományos Akadémia Közoktatási Elnöki Bizottsága (a továbbiakban Bizottság) vitatkozik azokkal az álláspontokkal, amelyek az általános műveltség nagy területei, a reáliák és humaniórák között valamilyen pragmatista megfontolás szerint, fontossági alapon különbséget tesznek. A Bizottság javasolja a középfokú szakképzésben, elsősorban a szakgimnáziumokban a szakmai és általánosan képző tárgyak arányainak újragondolását, és az oktatott természettudományi tartalmak (tantárgyak) körének bővítését.
3. A Bizottság szerint a közoktatás elsődleges feladata az élethosszig tartó tanulás képességének a kialakítása és nem a naprakész munkavállalók kibocsátása a gazdaság szereplői számára.

A Magyar Tudományos Akadémia Közoktatási Elnöki Bizottsága

Budapest, 2018. február 8.

Háttérinformáció az MTA Közoktatási Elnöki Bizottság állásfoglalásához

A 21. század informatikai és információtechnológiai forradalma új kihívások elé állítja az egész társadalmat és benne a közoktatást is. Olyan alapvető kérdésekre kell újra választ adni, amelyekkel kapcsolatban eddig a tradíciók és hagyományok megadták a mindenki által elfogadott, természetesnek tekinthető feleletet, de amelyekre – az átalakulás mértéke miatt – ezek már nem adhatnak útmutatást. Történelmi tapasztalatokból jól tudjuk, hogy egy ilyen forradalmi átalakulás során nagy a veszélye annak, hogy olyan hibákat követünk el, amelyek az adott területet hosszú időre hátrányosan befolyásolják.

A jól működő közoktatás korábban is egyszerre szolgálta azt a célt, hogy a benne részt vevő fiatalokat felkészítette a változó környezet kihívásainak feldolgozására, biztosította, hogy a tanulók megismerjék az emberiség által évezredek során felhalmozott kulturális és tudományos fogalmi rendszerek sokszínűségét, ugyanakkor segítséget nyújtott ahhoz is, hogy a fiatalok – a tipikusan a tanulmányok időszakában még nem ismert – jövőbeli szakmai életükben felvetődő problémákat meg tudják oldani. Az informatikai és információtechnológiai forradalom következtében a változások oly mértékben gyorsulnak fel, hogy a korábbinál jóval fontosabbá vált, hogy az oktatás képessé tegye a fiatal korosztályokat arra, hogy alkalmazkodjanak a társadalomnak és a tudásstruktúrának az adott pillanatban még nehezen értékelhető jövőbeli változásaihoz. Az oktatásnak biztosítania kell azt az útravalót, mellyel a fiatalok alkalmazkodni tudnak a gyorsan változó környezethez, ugyanakkor fontos az is, hogy olyan ismereteket is kapjanak, amelyeket – például személyre szóló, célirányos továbbképzéssel – az éppen létező munkaerőpiacon is hasznosítani tudnak. Ez azonban semmiféleképpen nem jelentheti azt, hogy a közoktatás feladata lenne a gazdaság aktuális szereplői számára azonnal „hadra fogható” munkavállalók kiképzése egy adott pillanatban fennálló igény alapján. Ez ugyanis csak a szélesebb látókör, az általános műveltség, a problémamegoldó készségek fejlesztésének elhanyagolása, vagyis a teljes életpályához szükséges átfogó ismeretanyag háttérbe szorítása révén lehetséges. Mindezek alapján úgy látjuk, hogy a középfokú szakképzésben végbement változások, a közismereti képzés – és kiemelten a természettudományi képzés – háttérbe szorítása aggodalomra adnak okot. Mivel hazánkban jelenleg egy-egy korosztály több mint 60 százaléka szakképzést nyújtó képzésben kezdi meg középfokú tanulmányait, nagyobb hányaduk szakgimnáziumban, kisebb hányaduk szakközépiskolában, a középfokú szakképzést érintő változások meghatározó hatással lesznek arra, hogy a fiatalok mennyire felelnek majd meg az informatikai és információtechnológiai forradalom kihívásainak.

Az Európai Bizottság 2018. január 17-én új kezdeményezéseket fogadott el abból a célból, hogy fejlessze az európai polgárok kulcskompetenciáit és digitális készségeit, emellett bizonyos intézkedéseket ajánl a kompetenciák fejlesztésére a természettudományok, a technológia, a műszaki tudományok és a matematika területén, és több fiatalt kíván arra ösztönözni, hogy ezekre a területekre szakosodjanak. Ezeket a célokat is veszélyeztetik a középfokú szakképzésben bevezetett változtatások, mivel a szakgimnáziumban a természettudományi képzés háttérbe szorult a szakmai tárgyak arányának növekedése miatt.

A Magyar Tudományos Akadémia Közoktatási Elnöki Bizottsága

Budapest, 2018. február 8.

Források a Bizottság javaslatához

[1] 2011. évi CXC. törvény a nemzeti köznevelésről,https://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A1100190.TV

[2] Nemzeti alaptanterv, http://www.erkolcstan.hu/cikk/a-nemzeti-alaptanterv-teljes-szövege

[3] Pléh Csaba: Tudásfajták a kognitív kutatásban, az iskolákban és a hétköznapokban. Magyar Tudomány 178 (2017) 11. pp.

[4] A Magyar Nemzet interjúja Parrag Lászlóval https://mno.hu/belfold/parragh-laszlo-nekem-nem-lehet-gesztust-tenni-2404815

[5] Európai Bizottság – Sajtóközlemény. Új intézkedések a kulcskompetenciák és a digitális készségek fejlesztésére és az oktatás európai dimenziójának megerősítésére, Brüsszel, 2018. január 17.http://europa.eu/rapid/press-release_IP-17-1401_hu.htm