Amióta az Európai Központi Bank elnöke, Mario Draghi 2012-ben kijelentette, hogy az EKB szinte mindent hajlandó megtenni az euró megmentéséért, az olasz államkötvények értéke töretlenül nő. 2011-ben a 10 éves olasz államkötvény hozama 7% volt, ez most 2% körüli. Ez arra enged következtetni, hogy ahogy az EKB megkezdi a mennyiségi lazítás kivezetését, az olasz államkötvények hozamai visszatérnek a történelmi átlagos szintjeikre – ez a 10 éves papír esetében 4% körüli. Márpedig az EKB arra készül, hogy még ebben az évben megkezdje a kivezetést, jóllehet a kamatemelés még odébb van, és a legtöbb piaci szereplő erre nem is számít 2019 második negyedéve előtt.

Olaszország rendkívüli mértékben el van adósodva, a teljes államadósság 131%-a a GDP-nek. Ezzel mutatóval a harmadik legeladósodottabb ország a világban, csak Japán (223% és Görögország (180%) előzik meg. A választásra készülő olasz pártok mintha nem vennének erről tudomást, sorra licitálnak egymásra a kampány során a költségnövelő ötleteikkel, az adócsökkentéstől a minimálbér emeléséig. Ebből a szempontból még jó is, hogy várhatóan egyik párt sem szerez abszolút többséget a parlamentben, így talán elkaszálják, vagy legalábbis késleltetik egymás pazarló intézkedéseit.

De összességében úgy néz ki, mintha a piac nem venné komolyan az olasz választások lehetséges következményeit. Az olasz kincstár a közelmúltban értékesített 750 millió euró értékben 2067-ben lejáró kötvényeket, az átlagos hozam 3,44% volt. A befektetők hozaméhsége mintha nem csitulna.

Most különösen fontos lenne egy EU-barát olasz kormány, amely hozzá tudna járulni Európa egységéhez. De erre a jelenlegi olasz politikai helyzetben nem sok esély van, és egy gyengülő Európai Unióban újra előfordulhatnak a Brexithez hasonló esetek. Ennek először az unió peremországaiban éreznék meg a hatását, de a volatilitás mindenhol megnőne. Az olasz pénzügyi szektor valószínűleg a legérzékenyebbek közé tartozik: különösen a regionális bankoknak nagy az állampapír-kitettsége, mivel az elmúlt években nem voltak képesek diverzifikálni az eszközeiket.

Az olasz helyzet mindenesetre hozzátesz ahhoz a feszültséghez, amelyet már egy ideje megfigyelhetünk a piacokon. Amikor meginognak a piacok, hagyományosan két eszközosztály a legstabilabb: az arany és a kötvények. Ez utóbbi esetében azonban gondosan kell ügyelni a kockázatra és a futamidőre.

Althea Spinozzi, Saxo Bank