A piac csaknem 100%-ig biztos abban, hogy a most következő ülésén a Fed 25 bázisponttal emeli az alapkamatot, így az 1,5% lesz. Jerome Powell jelölése nem érinti ezt a döntést, mert ő csak február elsejétől lesz a Fed elnöke.

A Fed elnöki posztjának várományosa soha nem helyezkedett szembe a Fed döntéseivel, ezért úgy tekintenek rá, mint aki a folytonosságot biztosítja. Ez valószínűleg így is marad mindaddig, amíg valami váratlan fejlemény nem történik a gazdaságban. Powellről úgy tartják, hogy támogatná a 2008-2009-es pénzügyi válság nyomán született szigorú szabályok egy részének enyhítését, ami abból is fakadhat, hogy befektetési bankárként komoly tapasztalatot szerzett a versenyszférában – ebben igencsak különbözik az akadémiai világból érkezett Yellentől és annak elődjétől, Bernanke-től. Az a pont, amikor Powell bebizonyíthatja, hogy mennyire különbözik a hozzáállása az elődjeitől, az lesz, amikor az Egyesült Államok a recesszió jeleivel találkozik, vagy a vártnál nagyobb mértékben nő az infláció. De hogy miként fog cselekedni egy új válságban, mint vezető, azt nem tudhatja biztosan a piac.

A Fed Kormányzótanácsa több tagjának is lejár a mandátuma februárban, így februártól egy egészen új Fed-re fog figyelni a világ. Amit Yellen el fog mondani szerdán, a Fed kamatdöntése után a Nyíltpiaci Bizottság sajtótájékoztatóján, az már nem igazán tekinthető úgy, mint a Fed végrehajtandó programja.

A Fed várható kamatemelése nem fog olyan mértékű szigorítást jelenteni, hogy az az árupiacon döntő hatással legyen az árakra – továbbra is a kereslet és kínálat fundamentumai, valamint a geopolitikai kockázatoktól való aggodalom mértéke leszek a meghatározók az árupiacon, így az olaj esetében is.

John Hardy, Saxo Bank