Volt egyszer egy Apolló-mozi Budapest belvárosában, a Blaha Lujza tér 1. szám alatt. Arra felé járhatott egy hamburgi üzletember, bizonyos Max James Emden, aki gondolt egy merészet. Ide építek a mozi helyett egy négyemeletes nagyáruházat és ez lesz az első pláza Budapesten. Így is lett. Az épületet Reiss Zoltán építészmérnök, hadmérnök (!) tervei alapján építették meg 1926-ban klasszicizáló stílusban, díszes homlokzattal. A vásárlók szinte mindent megtaláltak a négy emeleten. Nem kellett lépcsőkön fáradozniuk, lift és mozgólépcső is volt az épületben. Nagy örömömre, mert osztálytársaimmal gyakran mozgólépcsőztünk fel-le, pompás ingyen szórakozás volt akkoriban.

   De nem csak mi, a vásárlók, látogatók sem unatkoztak. Volt az épületben vendéglő, kávéház, szalonzenekar, menetjegyiroda, gyorsfényképészet, divatbemutató, képzőművészeti kiállítás és még sok minden, ami a vásárláson túl a kellemes időtöltést szolgálta.

   A Corvin áruházat „jól kitalálta” Emden úr. A megnyitás után négy évvel a Pesti Hírlap képes évkönyve így írt: Egész kis város ez az épület, s ma már Európa divatotthonává fejlesztették. Küszöbét nemcsak a főváros vásárlóközönségének ezrei lépik át, de óriási termeiben randevút ad egymásnak a vidék jót vásárolni szerető népe éppen úgy, mint azok a külföldiek, akik tudják, hogy a budapesti divat nem marad el ízlés, minőség és lelkiismeret tekintetében sem Párizs, sem London mögött. Ahogy Európa divatját Párizs, a fővárosét a Corvin diktálja igen szerencsés, mesteri kézzel. (Megjegyzem, akkor a divatot még nem Milánó diktálta.)

   Budapest ostroma után néhány hónappal a Corvin megnyílt. Nem tudom pontosan hogyan, de orosz tulajdonba került, orosz vezérigazgatója volt, aki értett a kereskedelemhez és jól tudott együttműködni az osztályok magyar vezetőivel. Az áruválaszték siralmas volt, de földszintjén újra nyitották a vendéglőt. Esténként Holéczy Ákos big band zenekara játszott, énekelt Ákos Stefi és Putnoki Gábor. 1948-ban ismét magyar tulajdonba került, ugyanis  államosították Budapesti Nagyáruház névvel. (Mert Corvin a magyar királyságra emlékeztetett volna?)

   Az 1956-os forradalomban az épületet tankok lőtték, két évig tartott az újjáépítése. A neve Országos Áruházi Vállalat lett. (Ki volt az a fantáziaszegény ember, aki elnevezte?) 1967-től Centrum Áruháznak nevezték, majd felvette a Centrum Corvin Áruház nevet. A belső felújítás mellett ekkor került a tér felőli homlokzatra az azóta megkopott, egyszerű (és csúnya) alumíniumborítás.

   A rendszerváltást követően a Centrum Áruházakat átszervezték, és 1991-től Centrum Áruházak kft. néven folytatták működésüket, majd később részvénytársasággá alakultak, majd privatizálták. Néhány év elteltével elkezdődött a bevásárlóközpontok, plázák, szupermarketek, hipermarketek kora. Ez fokozatosan háttérbe szorította a Corvin jelentőségét és versenyképességét. 1997-ben a Skála-Coop többségi tulajdont szerzett a Centrum Áruházakban, majd a két vállalat fuzionált. Így a Corvin Áruház a Skála áruházláncának tagja lett. A Skálának nem sikerült megvalósítani célját a fúzióval és az új üzletpolitikával. Így az ingatlanjaik eladása, bérbeadása mellett döntöttek. A felújításra szoruló áruházat a főleg női ruhákat árusító Tranzit Outlet vette bérbe 2005-ben, de nem sokkal később az összes boltjukat, így a Corvinban levőt is bezárták. Most, ha jól tudom, ismét Skála áruházként működik. Régen jártam arrafelé.

Ez lenne hát a Corvin Áruház rövid története. Benne van kicsit a XX. század magyar történelme is.

Láng Róbert