Van Gogh: Tanguy apó

Szobormúzeumok szerte találhatók a világban. Egyetlen művész alkotásait tartalmazó múzeum már ritkábban. Két ilyen intézményt ismerek közelebbről, a koppenhágai Thorvaldsen-múzeumot és a párizsi Rodin-múzeumot. Ez utóbbit javasolom világunk hét csodája közé felvenni a dubaji Kalifa-torony helyett.

   Miután beléptünk az éppen száz éve megnyílt Museé Rodin kapuján, elámultunk az „Örök tavasz”, „A csók”, a „Gondolkodó” és a többi remekművön, meglepődve fedezhetünk fel egy van Gogh festményt, a Tanguy apó”-t. Ki volt ő és hogy került a Rodin-múzeumba a portréja?

   Julien Tanguy (1825-1894) művészetszerető, művészetbarát volt, nem mellesleg kép- és művészfesték-kereskedő. Ő árulta a Montmartre-on, a rue Clauzel 14. szám alatti boltjában a Tizian-vöröstől a Van Dyck-barnáig százféle festéket és más, a művészeknek szükséges kellékeket. A művészetbarát kereskedő a szó szoros értelmében barátja volt a párizsi művészeknek, elsősorban az impresszionistáknak. Sisley, Renoir, Manet, Van Gogh gyakran megfordult a kis boltban. És sokszor képekkel fizettek a festékért, vászonért, ecsetekért. Rodin is vásárolt nála a szoborvázlatok készítéséhez szükséges tollak, tinták beszerzése okán.

   Tanguy apó festő barátainak képeit próbálta eladni váltakozó sikerrel. Van Gogh festményét sikerült is eladnia, a „Vörös szőlőhegy”-et 400 frankért. A festő ekkor harmincöt éves volt és ez az egyetlen képe, amelyet megvettek életében. Két évvel az eladás után, 1890-ben a mester elhunyt. Ma egy van Gogh festményért akár 100 millió dollárt is adnak.

   Szólnom kell a Tanguy apó kép hátteréről is. Japonizmusnak nevezik a japán kulturális hatásokat, amelyek a XIX. század végének európai művészetére nyomta rá a bélyegét. Valóságos mozgalommá (divattá?) nőtte ki magát. Ez a hatás szinte minden művészeti ágazatban érzékelhető volt, kezdve a kézműves tárgyaktól, grafikai tervezéstől a festészeten át az építészetig. Van Gogh érdeklődni kezdett a japán fametszetek iránt. Utóbbiak látszanak a Tanguy apó festmény hátterében. Kérem az olvasót, nézze meg figyelmesen Tanguy apó arcát, a kornak, nyugalomnak, bölcsességnek ezt a tökéletes kifejezését.

   A művészek gyakran összejöttek Tanguy apó boltjának hátsó szobájában és megbeszélték közös dolgaikat. Rodin és van Gogh is. Ezért dönthettek úgy a Rodin múzeum alapítói, hogy a képnek ott a helye.

Láng Róbert