Heraklész és Nessus. Franz von Stuck német szecessziós festő olajképe. (1899)

   Arany János csodálatos verse az Epilógus (Utószó), amelyben életét, költészetét, egyéniségének vonásait, a történelmet, a bukott forradalmat sűrítette bele néhány sorba. A költemény egyik szakasza: „Bárha engem titkos métely / Fölemészt: az örök kétely / S pályám bére / Égető, mint Nessus vére.”    

Nessus vére, Nessus inge más irodalmi alkotásokban is szerepel. Shakespeare Antonius és Kleopátra című színművében Antonius mondja: „A Nessus ünge rajtam. Hercules,
nagy ősöm, öntsd belém egész dühöd.”

Kicsoda Nessus és miről szól a történet? Amikor Héraklész (Hercules) feleségével, Déianeirával Trakhiszba tartva az Euénosz folyóhoz érkezett, Nessus kentaurt (félig ember, félig ló) találta ott révészként. Aki vállalta, hogy Déianeirát átviszi hátán a túlpartra, Héraklész pedig ússzon át. Héraklész kifizette a kért összeget, átdobta íját és buzogányát a túlpartra, és beleugrott a vízbe. Erre Nesszosz felkapta az asszonyt, elrohant vele az ellenkező irányba, majd félmérföldes távolságban a földre dobva, letépte ruháját és meg akarta erőszakolni.

Déianeira segélykiáltására Héraklész a túlpartról célozva lőtte át nyilával Nesszosz mellét. A haldokló Nesszosz Déianeirának a vérét tartalmazó varázskeveréket ajánlott, amivel Heraklész ingét bekenve, annak örök hűségét biztosíthatja magának. (A szer összetételétől a kiskorúakra is gondolva tekintsünk most el.) Az asszony Héraklész számos szeretőjét eltűrte, de a csapodár férj egyszer azt kívánta tőle, hogy egy fedél alatt éljen az új szeretőjével. Ezzel betelt a pohár.

Az asszony elővette a varázsszert amit eddig rejtegetett és bekente vele a férfi ingét, amelyet Héraklész később felvett. Héraklész rögtön rájött, hogy életveszélyes az ing, mert égette a testét. Eldobta az inget, amely a napmelegen égni kezdett, és a földből bugyborékoló vörös tajték tört elő. Héraklész húsát emészteni kezdte a méreg. Gyilkos őrjöngésbe kergette a kín, fákat tépett ki, vétlen embereket ölt. Látva az eseményt Déianeira öngyilkos lett. Héraklész a folyóba is hiába vetette bele magát, kínjaitól csak a legmagasabb hegycsúcson, tölgyfából és vadolajfatörzsekből rakott máglya váltotta meg, amin mintegy megágyazott magának. A Zeusz villámaitól lángra lobbant máglya elégette Héraklész halandó felét, Mármint a paripát. Apjától, Zeusztól örökölt halhatatlan fele pedig az istenek kapusaként folytatta életét az Olümposzon.

Láng Róbert