Nem jártam soha futballmeccsekre, de egyszer kicsit közelebb kerültem a ladarugáshoz. Öt éven át, 1957-1962 között az azóta már megszünt Ékszerész SC. Budapest II. Osztályú futballcsapatát az Óra- és Ékszeripari Vállalat szponzorálta. Winkler László, a vállalat igazgatója megkért arra, írjak azokról a hajdani hirességeiről, akik ebben a csapatban kezdték pályafutásukat. Ki akarják tenni az írást a falújságra, mert abban tdőben ez járta. Bizony nálunk is dívott a tacepao. Munkahelyen, hivatalban, iskolában, kórházban, mindenütt. Hogy is mondhattam volna nemet a kérésre?
Már el is fgelejtettem volna az esetet, de mostanában selejtezek és közben előkerúlt az említett írás fogalmazvámya. Ebből állítottam össze ezt a néhány sort. Mivel az Internet csak 30 évvel később jelent meg hazánkban, befészkeltem magam a Fővárosi Szabó Ervin Könytárba, ahol nekiláttam a vonatkozó napi- és hetilapok tanulmányozásának. Az Ékszerész SC. 1912-ben alakult, ez volt a támpont. És most jöjjenek a nevek.
Koszta Imre a Ferencváros labdarúgója a kezdettől 1925-ig az Ékszerész SC-ben játszott jobbszélsőként és csatárként. Majd két évet töltött Olaszországban a Valenciánál. Hazatért és a Fradinál 47 mérkőzésen lépett pályára, egy bajnoki ezüstérmet, két magyar kupát és KK győzelmet szerzett a csapattal. De szerepelt a Vasas és sz Újpest soraiban is. Mint minden focista sokat bajlódott sérülésekkel. 1936-ban, mint a ZTE edzője fejezte be az aktív labdarúgást.
Sternberg László a VAC csapatában kezdte a labdarúgást, majd az Ékszerész SC-hez igazolt. 1924-ben Olaszországba szerződött profi játékosnak a piemonti US Novese-hez. Majd hazatért és Magyarországon is elindult a profi bajnokságban. Egy idényt az Újpestnél töltött, harmadik lett a csapattal az NB 1-ben. 1928-ban az Egyesült Államokba szerződött, a New York Hakoah-hoz, a csapat 1929-ben megnyerte az US Open kupát. A következő három idényben a Brooklyn együttesében szerepelt. 1932-ben megszűnt az amerikai liga és Sternberg hazatért az Újpesthez. 1928-1936 között 19 alkalommal szerepelt a válogatottban. Tagja volt az 1934-es olaszországi világbajnokságon részt vevő csapatnak.
Rázsó Izidor az MLSZ aranyérmes labdarúgója. 1912-1926 között az Ékszerész SC pályajátékosa, majd csatára volt. Ezt követően 4 évig a Ferencvárosban szerepelt 120 mérkőzésen, a többi között 56 bajnoki, 46 nemzetközi, 18 hazai díjmérkőzésen. Közben 5 alkalommal szerepelt a válogatottban. Játékostársai Mucinak hívták, egyetlen alkalommal sem kapott piros lapot.
Bukovi Márton, többek szerint Európa legképzettebb középfedezete, az Ékszerész SC-ben kezdett játszani. A Ferencváros csapatát erősítette 1922-1933 között. Majd évekig irányította a magyar válogatottat. Ő hozta be a labdarúgásba a hátravont középcsatár posztját. A hátravont középcsatár a korabeli középcsatárokkal ellentétben az ellenfél kapujától a megszokottnál jóval távolabb helyezkedett el, kivonva a kapu előteréből a középhátvédet, akinek üresen hagyott helyére viszont szabadon futhatott be a góllövő. A Magyar Testnevelési és Sport Tanács beválasztotta tagjai közé. A Budapesti Spartacus edzőjeként ment nyugdíjba.
Láng Róbert
