Igazi szenzáció volt a korabeli irodalomkedvelők körében Faludy György „Villon balladái” című kötete, műfordítása, átköltése. Első kiadását 1937 májusában pillanatok alatt szétkapkodták. Kezemben a mű 1944. évi tizenegyedik kiadása. Azóta is számos kiadást ért meg, utoljára 2012-ben. A versek egyik ékköve a „Haláltánc ballada.” A 9 szakaszból, 144 sorból álló versben benne van Francois Villon kora, a XV. század Franciaországa. A százéves háború borzalmai, szegénység és gazdagság, erkölcs és erkölcstelenség, uralkodók és alattvalóik, élet és halál, történelem és egyéni sors. A szakaszok refrénje: „s az évek szálltak, mint a percek, véred kiontott harmatával irgalmazz nékünk, Jézus Herceg.
Hogy kerül ide egy herceg? Miért nem Istentől, vagy Jézus Krisztustól kérünk irgalmat? Aligha a rím miatt, ez nem okozhatott volna Faludynak problémát. A választ messzebbről kell megközelíteni.
Hérodotosz görög történetíró forrásmunkáiból tudjuk, hogy a szkíta indoeurópai nép volt, amely nomád pásztorkodással és lótenyésztéssel foglalkozott. Végigvágtattak a Kr. e. 700-200 között az eurázsiai sztyeppéken a Kaszpi-tengertől az Altáj-hegységig.
A szkíta több tucat néptörzs összefoglaló neve, így például a dák, szarmata, alán, kangar, trák, avar, kelta, hun, pártus, sumér. A törzsek többségének külön országa, uralkodója és hadserege volt. A pártusok lovasnépének harcászatában a könnyűlovas íjászoké volt a fő szerep. Hadművészetüket magas szinten művelték, a honfoglaló magyarokéhoz hasonló könnyűlovas harcmodort és hadicseleket alkalmaztak. Az Alföld, Kisalföld és a Tiszántúl korai kelta lakói a Kr. e. IV. században szkíta leszármazottak voltak.
Szkíta néptörzsek történetét fonta egybe egy ideológia, amely a múlt század harmincas éveiben igen elterjedt volt Magyarországon. Az uralkodó fajvédő szemléletet zavarta Jézus származása. Ezért bizonyítani akarták, hogy Jézus tulajdonképpen egy pártus uralkodó trónörököse volt. Jézus Herceg. És közös ősei vannak a magyarokkal. Hogy honnan került Jézus a pártus fővárosból (Ktezifon, Bagdad mellett) a Szentföldre, azt nem tudom. Hogy mit szólhatott az elmélethez Serédi Jusztinián bíboros-hercegprímás, azt sejtem.
Az elmélet ma is él. Nemrég jelent meg az Argentínában élő vallástudós, Badiny-Jós Ferenc „Jézus király, a pártus herceg” című könyve, amely Jézus magyar (sumér–pártus–hun–magyar–szabír) származását bizonyítja.
Visszatérve Faludy balladájára két megoldásra gondolok. A költő vagy gesztust akart tenni a fajvédő hatalom felé („szólj ügyészedre, ki ne tépje tollamat”). Vagy fügét akart a hatalomnak mutatni. A döntést az Olvasóra bízom.
Láng Róbert
