Negyven évvel ezelőtt láttam először vonalkódos termékeket külföldön. Hasznos jószág, segítségével a pénztárosok villámgyorsan dogoznak. Azt gondoltam, nálunk sohasem lesz ilyen. A gyártókat, beszállítókat, importőröket nem lehet rávenni arra, hogy minden egyes terméket ezzel a jellel lássanak el. Szerencsére tévedtem. Öt évvel később a Skála Budapest Nagyáruház bevezette  majd 1992 óta az egész országban elterjedt.

A vonalkód-leolvasó és kiértékelő rendszert Joseph Woodland és Bernard Silver amerikai gépészmérnökök találták fel és szabadalmaztatták 1952-ben. Valójában egy sajátos információs rendszerről van szó. Kódját optikailag olvassák le a szerkezetek. (fényceruza, kézi szkenner, lézerpisztoly) Különböző vastagságú függőleges sötét vonalak és világos közök meghatározott váltakozása fejezi ki az információt. Alattuk számokat is elhelyeznek. Így meghatározható a gyártó ország, a gyári szám és a termék cikkszáma. Használata nagyban segíti és gyorsítja az információ áramlását nemcsak a bolti pénztáraknál, hanem raktári átvételnél, könyvelésnél, illetve minden olyan helyen, ahol üzleti folyamatok történnek.

De a rendszer ennél sokkal többet tud. Ha a raktárban van például 100 darab termék és a pénztárosnál kifizetünk egy darabot, akkor már csak 99 darab marad, mert a nyilvántartó számítógépre jelzés megy. Egy kritikus mennyiség alatt pedig figyelmezteti az árubeszerzőt az utánrendelésre.

A vonalkódban nem a fekete vonalak, hanem a köztük lévő fehérek a „hasznosak”, mivel ezekről verődik vissza a leolvasó által kibocsátott impulzus. A különböző vastagságú és távolságú fehér vonalak egy számsorozatot kódolnak, amit általában számjegyekkel is kiírnak a vonalkód alatt. Magyarországon készített termék számjele 599-cel kezdődik.

Láng Róbert