Pergamon ókori görög város a mai Anatólia (Törökország) területén. Találékony lakóinak műve a pergamen (hártyapapír), ugyanis kifogytak a papiruszból, de gyarapítani akarták híres könyvtárukat. A művészettörténészek szeretnek vitatkozni a műtárgyakon, épületeken, régészeti leleteken, abban viszont egyetértenek, hogy a Pergamon-oltár az ókor leghíresebb műremeke.

A 34 x 34 méter alapterületű monumentális oltárt II. Eumenész király uralkodása alatt (Kr. e. II. század) építették Pergamon város várhegyén Athéné és Zeusz tiszteletére. A lábazat domborműve a gigászok harcát ábrázolja a görög istenek ellen. Egy másik dombormű a hős Héraklész történetét idézi, aki olyan erős volt hogy egy hatalmas oroszlánt is legyőzött puszta kézzel. (Kellett is az erő, négy házastársa és hetven élettársa volt.)

A bizánciak a XVII. században az oltárt részben lerombolták, a kövekből városfalat építettek. A török uralom alatt a várost maradék oltárával együtt betemette a fold. 1878-ban kezdett el hivatalosan, II. Abdul Hamin szultán engedélyével régészeti ásatásba Carl Humann német mérnök, amatőr régész. A szultán ahhoz is hozzájárult, hogy a leleteket Berlinbe vigyék. (Korrupció?)

Az ásatások fő célja az volt, hogy megtalálják az oltárt és felfedjék az alapot. Később újabb és újabb épületeket, domborműveket tártak fel. Minden feltárt leletet a berlini múzeumba szállítottak. Ahol olasz restaurátorok az oltárt több ezer külön darabból újra összeillesztették. Erre külön múzeumot építetek, ez volt a Pergamon-múzeum, a Spree folyócska egyik szigetén. Ahol hiányosak voltak a frízek, ott pótolták. A munka húsz évig (1910-1930) tartott. Ma is az ókori gyűjtemény legismertebb kiállítási tárgya.

A Pergamon-múzeum Berlin és egyben Európa egyik leghíresebb múzeuma, amely az antik gyűjteménynek, az előázsiai és az iszlám művészetek gyűjteményének ad otthont. Mintegy egymillió látogatója van évente. Fő látványossága természetesen a Pergamon-oltár.

Láng Róbert