Középkori mesterek festményeiben nem csak gyönyörködni lehet. A portrékból, városképekből, csatajelenetekből, történelmi eseményekből, életképekből válik teljessé a korabeli világ megismerése. Egy-egy festmény témája, kivitelezése olyan bravúros, hogy eláll a lélegzetünk. Például a flamand festő, id. Peter Brueghel (1525-1569) festménye a berlini Dahlem- múzeumban, a „Németalföldi közmondások”. A művész 75 közmondást festett meg egy  117 x 163 centiméteres  vászonra. Én inkább szólásmondásoknak nevezném (a múzeumban Sprichwörter szerepel a kép megnevezéseként), de ha Lyka Károly, a magyar művészettörténészek pápája közmondásnak jegyzi, elfogadom.

Az ember nem tud szabadulni attól a gondolattól, hogy a Mester kereste az alkalmat, lehetőséget, hogy valami elképesztően bonyolult cselekményű, megdöbbentően részletgazdag festménnyel kápráztasson el bennünket évszázadok elmúltával is. A kompozícióban semmi erőltetett részlet sem fedezhető fel. Minden furcsasága ellenére természetesen hat. A képen ábrázolt táj és épületegyüttes a témának megfelelő összetettségű, első pillantásra búcsúra emlékeztet.

Megpróbáltam rálelni azokra a szólásmondásokra, amelyek nyelvünkben is megvannak. Kár a disznók elé gyöngyöket vetni. Vak vezet világtalant. Orránál fogva vezet. A nagy hal megeszi a kis halat. Lerágott csont. Kilóg a lóláb. Két kézzel szórja a pénzt. Nyugtával dicsérd a napot. Két szék között a pad alá esik. Pofára esik. Az árral szemben úszik. Köpönyegforgató ember. Kerékkötője valaminek. Sütögeti a pecsenyéjét. Fejjel megy a falnak. Ki kapja a rövidebbet. Sok van a rovásán.

Kérem az Olvasót, ne sajnálja a fáradságot, próbálja kinagyítani a festményt és keressen tovább szólásmondásokat a képen.

Láng Róbert