Foto: Mészáron László

Fülöp Krisztinának ítélték Az év belsőépítésze 2017-2018 díjat az Örkény Színház nézőterének és kapcsolódó közlekedési tereinek belsőépítészeti kialakításáért.

Fülöp Krisztina 2000-ben szerzett diplomát a soproni Nyugat-Magyarországi Egyetem Alkalmazott Művészeti Intézetében okleveles építész tervezőművészként, belsőépítészként. 2000 és 2002 a Zoboki, Demeter és Társaik építésziroda munkatársa volt, 2002-től önálló tervező, a Komp Design Stúdió megalapítója, vezető tervezője. 2015-től külsős óraadó a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Építészeti Intézetében. 2012-ben Glavanovics Orsolyával együtt elnyerte Az év belsőépítésze-díjat a Manninger Villa belsőépítészeti kialakításáért, 2017/2018-ban pedig önállóan az Örkény Színház nézőterének felújításáért. Jelenleg a kaposvári Csiky Gergely Színház rekonstrukcióján dolgozik.

Az Örkény Színházban végzett munkájáról így vall:

„Az Örkény Színház épületét Gerlóczy Gedeon tervezte az 1930-as évek végén, egy mozi számára, de hamarosan a Madách Színháznak, majd a Madách Kamarának adott helyet. Az épület több, kisebb-nagyobb belső átalakításon esett át, jelenlegi fő motivációja a komfort növelése volt, a hangosan nyikorgó székek cseréje, és a széksorok közötti beközlekedés normalizálása. Mivel épületszerkezeti következmények nélkül nem lehetett a székek távolságán változtatni, az átalakítás volumene megnőtt, és lehetőség nyílt nagyobb víziók megvalósítására is: a teljes alaprajzi rendszer átértelmezésére, valamint a láthatósági problémák és az akusztikai élmény javítására is (mindeközben visszatértünk a Gerlóczy-féle eredeti alaprajzhoz, a nézőtér és a közlekedők kapcsolatát tekintve). Az Örkény felvállaltan drámai, prózai színház. A közegében megnyilvánuló belsőépítészet sem lehet díszítő jelleggel jelen, kizárólag csak ennek az erős színházcsinálási ideológiának és kommunikációnak a támogatójaként. A varázslat úgyis a színpadon történik, „vagyis leginkább a nézők fejében”, ahogyan erre Mácsai Pál igazgató rávilágított a beszélgetéseink alkalmával. Ennélfogva tehát a tér, amelyben mindez történik, nem lehet több, mint egy semleges közeg, amely minden részletében „csak” funkcionális. Természetesen arra törekedtünk, hogy jól végezzük a dolgunkat, és én hiszek abban, hogy a jól működő dolgok szépek. A jól kigondolt csomópontnak esztétikai értéke is van, és a jó design elsősorban a gondolat minőségében rejlik. Az alázat, amivel a feladat teljesítéséhez fogtunk, nem zárja ki a játékosságot sem. A székek kárpitja pontosan megtervezett, finoman hangolt kompozíció, a bele hímzett széksorszámhoz a cérnákat hosszasan válogattuk, hogy azt, illetve azokat a tónusokat találjuk meg, melyek a három különböző tónusú kárpit színén azonosnak tűnik. Ehhez pedig különböző színű cérnákra volt szükség! Maga a szék is számos elemében személyre szabható volt, több körben készültek mintadarabok, míg a végleges állapotában megállapodtunk. A bejárati tér egy korábbi fázisban újult meg, az alapvetően letisztult, kortárs felütés és a nézőtéri átalakítás mozgatói azonosak. A megérkezés körülményei a napi rutinban többnyire a „beesés az utolsó pillanatban”, ezért a fogadó tér elsődleges feladata elszakítani bennünket a napi problémáinktól, hogy aztán a folyosókon végig vezetve, ahogy a fal fehér színe finoman átszíneződik sötétszürkévé, úgy érkezzünk meg mi is, készen az előadás befogadására. A nézőtér sötétszürkében tartott terében a színpadé a főszerep. Minden eszköz azt szolgálja, hogy az előadás olyan erővel tudjon hatni, ahogyan azt az alkotók eltervezték. A minőség közvetítésére az anyagok megjelenésének finomságát hívtuk: a pilléreken és a beközlekedő folyosókon a tapéta finom struktúrája nyers, szépen szőtt vásznat idéz, a közlekedő külső karéján a sötétedő színátmenet saját, egyedi tervezésű. A nézőtéri pilléreken megjelenő ezüst szín összecseng a székkárpitokon finoman megcsillanó hímzéssel (székszám) és a padlóba integrált acél számokkal. A fali panelek és a bejárati ajtók anyagában színezett fekete MDF-ből készültek, melyek 5 glossos fényezéssel nyerték el végső felületüket, így nagyon elegáns héjat képeznek a térben. Az akusztikai körülményeken sokat javított, hogy a korábbi padlószőnyeg helyett kemény felület (beton) lett a járófelület. A falburkolatokat is mi terveztük, az akusztikus követelményeknek megfelelően a perforációval operálva. Minden egyes panel egyedi. A kicsit kopoltyúszerűen nyíló panelek éleibe rejtett világítás olyan extra elem, amit a szcenika is használni tud. Az oldalfali panelek hangelnyelő felületek, míg a színpadnyílás mellettiek diffúzorok, ez az eltérő funkció teljesen új megjelenést kívánt. Egyik kedvenc részfeladatunk ennek a mintázatnak a megtervezése volt. Az anyaghasználat őszintén felvállalja a természetét: a közlekedők és a nézőtér lépcsőinek is fém homloklapja és fém lábazata van, de a beton minősége és a tapéta finomsága miatt mégsem indusztriális az összhatás, inkább friss, kortárs. A falakon megjelenő infografika is a lehető legegyértelműbb, legtömörebb jelekkel kommunikál. Ugyanazzal a betűtípussal éltünk, mint a székekbe hímzett számoké. A tér minden részletét igyekeztünk egységében megoldani, hogy a végeredmény egyszerűen „csak” szép lehessen.”

Az alkotó korábban, 2012-ben először Glavanovics Orsolyával együtt nyerte el Az év belsőépítésze-díjat a Manninger Villa belsőépítészeti kialakításáért. A két alkotó együtt végzett a Soproni Egyetem Alkalmazott Művészeti Intézetében, és bár Glavanovics Orsolya építészettel, Fülöp Krisztina belsőépítészettel kezdett el foglalkozni, pályájuk a Manninger Villa kapcsán találkozott, Fülöp Krisztina belsőépítészként számított volt csoporttársa gondolataira. A Róth Zsigmond és Tauszig Béla által a harmincas években tervezett villa átalakításáról Fülöp Krisztina elmondta, hogy kifejezetten szeret egy történethez csatlakozni, folytatva, vagy teljesen újraírva azt. A megbízásról így fogalmazott: „A kreatív ügynökség saját székházának szánta a villát. Az alapvetésünk az volt, hogy előtérbe helyezzük az épület értékeit, ennek érdekében kutatómunkát folytattunk a levéltárban, és megtaláltunk olyan régi alaprajzokat, amelyekből kiviláglott, hogy az építés utáni átalakítások mi mindent rejtenek, ezáltal olyan térkapcsolatokat hoztunk létre, amelyekkel a ház eredetileg is rendelkezett. A gyönyörű tölgyfa lépcső linóleummal volt fedve és kábelcsatornák futottak rajta, amit fel kellett fejtenünk és óriási szerencsénkre a faanyagot remek állapotban találtuk. Szerettük volna helyreállítani a méltóságát, ezért a rajta lévő válaszfalakat kibontottuk és hátra vittük, így hirtelen kaptunk egy levegős teret, amelyben a szépen kimunkált részletekkel bíró lépcső központi szerepet tölthetett be. Mindemellett olyan funkciókkal láttuk el a házat, amelyet elbírt. Öt év telt el a munkák után, amikor a Manninger Villát beneveztük a díjra, és miután megkaptuk, rá két évre eladták a házat. Az új tulajdonos viszont ugyanannyi létszámú céget költöztetett a villába, mint ahány főre terveztük, így tovább működött a ház. Mostanában a villa kapcsán érdekes találkozásnak nézek elébe: néhány héttel ezelőtt felhívott egy idős hölgy azzal, hogy az interneten rátalált a Manninger Villára. Elmondta, hogy ott nőtt fel, és a családja jó kapcsolatot ápolt Tauszig Bélával, hiszen a tervező is a házban lakott. Nagyon várom, hogy megossza velem a Manninger Villában töltött gyermekkorának emlékeit és megmutathassam neki a villa jelenlegi belső tereit.” Az év belsőépítésze-díj kapcsán Fülöp Krisztina elmondta: fontosnak tartja, hogy minden évben tapasztalt és elismert szakemberek ítélik oda az elismerést az arra legérdemesebbnek tartott alkotó számára.

 Foto: Barakonyi Szabolcs