Tisztelt Igazgató Úr!

Régi adósságomat szeretném törleszteni levelemmel. Hol is kezdjem? Talán a sok évtizeddel ezelőtti, a kollégium igazgatója és iskolatitkára közötti párbeszédre emlékeztetve. Csak találgathatom, mivel érdemeltem ki bizalmát. Nem voltam tanítványa, de igencsak csiszolgatta elmémet, ami igazán rám fért. Nem is olyan rég egy segédvizsga előtt álló műszerésztanonc voltam, kellett a csiszolás. Hogy egy mondatban lehetőleg ne ismételjük ugyanazt a szót. Hogy a verset pontosan, érthetően, jól hangsúlyozva kell elszavalni. Fogalmazni, beszélni is így illik. És Vörösmarty, Ady költeményei miért olyan csodálatosak. Vagy mit csinál egy kultuszminiszteri államtitkár? De nemcsak ezek voltak tanulságosak számomra.

Öntől tanultam meg, hogy legyünk türelmesek. Osztálytársunkhoz, barátainkhoz, szomszédainkhoz, családunkhoz. Pedig akkor a türelmetlenségnek, indulatoknak, harsogó hangnak, álforradalmiságnak nagy volt az ázsiója. A sikeres élet fontos része. De ez már talán elmúlt. Igazgató Úr mindig türelmes volt a diákokkal, soha nem éreztette velük azt a hatalmas műveltségbeli, tudásbeli, tapasztalatbeli különbséget, a tanár kulturális fölényét.

Köszönöm, felkészítését arra, hogy az egyetem nem lesz könnyű, hullámhegyek és völgyek követik majd egymást. A hullámvölgyekből kell majd önerőből  kimászni. És a tanulás nem érhet véget a végbizonyítvánnyal, az épp valaminek a kezdetét jelenti. A diploma nem cél, hanem eszköz. Az élet azóta igazolta Önt.

Tisztelt Igazgató Úr! A kollégiumban úgy éreztem osztálytársaimmal együtt, hogy a tanulás nem csak ismeret gyarapítás, becsületbeli ügy is. Hogy a tanulás nagyon szép és jó dolog. Nem kényszerű kötelesség - ”csak essünk túl ezen a vizsgán, jöhet a következő, aztán majd lesz valahogy.” Manapság gyakran találkozom ezzel a gondolkodásmóddal. A kudarctól persze  nem lehet senkit megóvni. (Elnézést, kissé elkalandoztak a gondolataim.)

Életem egy szakaszában diákokat tanítottam. A jól sikerült vizsgáknál együtt örültem velük. Soha nem oktattam ki, soha ne bántottam meg a vizsgázót, ha készületlenül állt elém. Igyekeztem elmondani hol a hiba és biztattam s vizsgázót. Javítson, hiszen tehetséges, szorgalommal képes rá. Az Ön példáját követtem.

Még egyszer köszönök mindent, kívánok gyermekeinek és unokáinak egészséget, hosszú életet.

Láng Róbert