TURNÜR
Valójában asszonyok, lányok intim ruhadarabjaira gondoltam, de túl hosszú lett volna a cím. Beszéljünk néhány régi és új dologról.
A turnür a XIX. század vége felé jött divatba, elsősorban Franciaországban, kisebb mértékben Európa más országaiban is. Párnácska alakú tömés, amelyet a szoknya alatt a csípő körül helyeztek el, hogy az alak teltebbnek tűnjék. Nézzük csak meg a Wikipédián Mária Terézia királynő bármelyik egészalakos portréját.
Két félgömbből állt a trompőz. Csokonai Vitéz Mihály szerint „franciául trompeuse, magyarul csali ruha, ollyan patyolatdomb, amellyet kebleikre az ollyan dámák tesznek, akiknek nincs ott mit mutatni.” A Dorottyában még be is „kukcsált” a költő a trompőzbe. Amely célszerűbb volt, mint manapság a plasztikai műtét.
Mind a mai napig használatos alakformáló alsónemű a fűző. Elasztikus és rugalmas anyagból készül, szorosan tapad a bőrre. Általában méretre készítik, viselése kényelmes. Ha csak a derekat formázza, az míder.
Ifjú koromban a bugyi szót társaságban nem illett kiejteni, erotikus felhangja volt. Akkor még sajnos nem volt koedukált iskolarendszer. Nekünk egy lány maga volt a varázslat, kivéve persze a rokonokat. A tanga egy irreálisan kicsiny bugyi.
A melltartó már hosszabb magyarázatot igényel. Első említése a XV. századig vezethető vissza. Szabadalmat csak1889-ben kapott Herminie Cadolle francia varrónő. Két részre osztotta a fűzőt. Ötlene nem volt sikeres, a hölgyek maradtak a fűzőnél. Az áttörés 1913-ban történt, amikor egy fiatal amerikai nő, Marie Phelps Jacob bálra készülődött, és el akarta rejteni a fűző kiálló csontjait. Az eredmény hasonlított a mai melltartókra, nagy sikert aratott vele. 1943-ban a milliomos és rendező Howard Hughes tervezett egy melltartót Jane Russell színésznőnek. Nevet is adott a pikáns, sokat mutató darabnak, push-up. (Fekvőtámasz.)
A kombiné valaha a pikantéria csúcsa volt, ma már alig lehet megkülönböztetni a kombiné-ruhától. A nyári melegben ebben szaladgálnak a hölgyek. Már szinte nem is számít pikáns ruhafélének.
Láng Róbert
