Váratlanul kezembe kerültek a műszerész, géplakatos, forgácsoló és szerszámkészítő szakmát tanulók tankönyvei. Eléggé elszomorodtam tartalmukat illetően, de vigaszként eszembe jutottak műszerrész tanulóéveim, valamikor a régmúltban. A háború utáni újjáépítés és az erőltetett iparosítási program miatt a korábbinál sokkal több szakmunkásra volt szükség és a nagyipar döntővé válásával a szakmunkások munkakörülményei is gyökeresen megváltoztak. Egymás után épültek az ország ipari városaiban az új szakmunkásképző intézetek.

Akkoriban egy tanonc napirendje a következőképp alakult. Hétfőtől-péntekig délelőtt 8-12 óra között műhelygyakorlat. Délután 1-től 4-ig elméleti oktatás. Szombaton ismerkedés iparvállaltokkal. Ez utóbbi keretében szereztem tapasztalatot műszergyárban,  fogaskerékgyárban, vasöntödében. A tanulóidő 3 év (3x12 hónap) volt, de a nyolcadik hónap után, ha a tanonc szorgalmasnak bizonyult, ez lerövidült 2 évre, (3x8 hónapra). Én ez utóbbi kategóriába tartoztam.

Az indulás feltétele volt a 8 elemi, illetve a 4 elemi és 4 polgári iskola elvégzése legalább „jó” eredménnyel. A Budapest IX. kerületi Lónyay utca 6 szám alatti tanonciskola kiváló tanárgárdával rendelkezett, közülük mesterleves szakoktatók. De óraadóként  a Szent Imre Gimnázium tanárai, illetve a Műegyetem tanársegédei, adjunktusai is oktattak. A nívóra jellemző, hogy a sikeres záróvizsga után a fiatal segéd (szakmunkás) folytathatta a tanulást egy gimnázium, vagy technikum harmadik osztályában, akár esti tagozaton is. Leérettségizhetett és egyetemre jelentkezhetett. Akadt is erre példa bőven, legalábbis a „lónyaysok” köréből-.

A szaktárgyakon kívül más tárgyaink is voltak. Ipartörténelem és társadalomtan. Ipari számtan és költségvetéstan. Ipari könyvvitel és levelezés.

Ízelítőt kaptunk egy vállalat működéséről, a munkavégzési körülményekről, a munkavégzés szabályairól, balesetvédelemről, a munkahelyi fegyelemről, a munkahelyi viselkedés alapszabályairól, melyek egy vállalati környezetben elmaradhatatlan elemei a szakmunkássá válás folyamatában.

Hajdanán mi is kaptunk fizetést, mint manapság az ipari tanulók. Igaz, nem kaptunk ebédet, munkaruhát, munkavédelmi cipőt. De tankönyveink nívósabbak voltak a mostaniaknál, erre letenném a főesküt.

Láng Róbert