Ha valaki a budapesti Szépművészeti Múzeumot szakszerűen akarja meglátogatni, a tárlatvezetőt hallgatja, aki a festményeket mutatja meg. Egyetlen kivétellel és ez a Báthory-madonna. Azt mondja róla, hogy a dombormű a magyar reneszánsz szobrászat legszebb darabja. A művet ismeretlen magyar szobrász készítette a XVI. század első harmadában Báthory András erdélyi fejedelem megrendelésére.

A nyírbátori Szent György templom faragványai kétségtelen hasonlóságot mutatnak a        68 x 51 centiméter s márga (mészkő-dolomit-kvarc keverék) táblával, de a faragványok  alkotójának neve nem ismert, bár kétségtelenül magyar szobrász volt.

Báthory András, a tragikus sorsú fejedelem (bérgyilkos ölte meg) Krakkóban, a lengyel királyi udvarban nevelkedett, többször járt Rómában, szerette és pártolta a művészetet, számos alkotótól rendelt műtárgyakat rövid uralkodása idején. Az ismeretlen szobrászt azért is tartják a szakértők magyarnak, mert „a Madonna arca kifejezetten magyaros”.  (Dombi József művészettörténész.) Erre utal a korona is. Az olasz reneszánsz szobrászok nem faragtak ilyen tömzsi kisdedet. Megjegyzem, Leonardo Benois-madonnája (Ermitage, Szent Pétervár.) is ilyen „kis Herkulesként” ábrázolja a csecsemő Jézust.

A Szűzanya arca szeretetet, derűt, de áhítatot, ünnepélyességet is sugároz. További érdekesség, hogy ruhája erőteljes hasonlóságot mutat Michelangelo Piétáján lévő öltözékkel. A két angyalka dinamikussá teszi a művet, ami domborműveknél igencsak szokatlan.

Az alsó szegély latin feliratán Báthori András a domborművet remekműnek nevezi. A tábla eredetileg egy templom vagy kápolna bejárata fölött lehetett, erre utal a felirat első sorában szereplő: „Békesség a belépőknek”.szava. Egyetérthetünk Báthory Andrással, valóban remekmű.

Láng Róbert