Gyerekkoromban sokszor néztem vágyakozva a Stühmer-üzlet kirakatát az Esterházy utca 8. számon. Zizi, Frutti, Tibi csokoládé, Korfu-szelet voltak a kedvenceim. A vágyakozásnak pedagógiai oka volt, nem a szegénység. Apám két diplomával is rendelkezett: cipészmester és cipészkellék kereskedő. Még egyéves posztgraduális képzést is kapott az újpesti Wolfner-bőrgyárban. Nemes Miksa cégénél havi fizetése a túlórákkal együtt 360 pengőre rúgott a múlt század harmincas éveiben, amikor 200 pengős fizetéssel már viccelhetett is a munkavállaló. Apám egyik éves adóbevallását ma is őrzöm, mondhatóm jóval egyszerűbb volt, mint a mostaniak.
Stühmer Frigyes 1866-ban tette át székhelyét a pomerániai Mecklenburgból Budapestre, talán a Magyar Cukrász Ipartestület meghívására. Gyára az akkor igencsak korszerűnek számító gőzüzemű berendezésekkel működött. Az elektromos áram hálózat Magyarországon csak másfél évtizeddel később alakult ki, akkor is csak közvilágítás céljára.
A Stühmer csokik és cukorkák már 1885-ben sikeresek voltak a Budapesti Általános Kiállításon, ahol Ferenc József a koronás magyar érdemkereszttel ismerte el Stühmer Frigyes munkásságát. Aki gyárában nem kímélte sem önmagát, sem a munkásait. Reggeltől késő estig dolgoztak, hogy egyre jobbak legyenek a termékeik, amelyek egyet jelentettek a kiváló minőséggel. Az alapító halála után hét fia közül az egyik, Stühmer Géza vette át az irányítást.
Az 1907-es nevezetes Ipartörvény lehetővé tette, hogy a vállalkozók kedvező, állami támogatású hiteleket vegyenek fel, és így a teljes gépparkot meg tudták újítani, majd a biztonságos kereskedéshez nélkülözhetetlen fióküzletek hálózatát is ki tudták építeni. Az Esterházy-utcai üzlet egy volt a többi között Budapesten, a VIII. kerületben. Az 1930-as évek végére az országban már megszokott, bejáratott üzletek voltak a Stühmer csokoládé boltok, és azokban a kizárólag a cég nevéhez köthető, egyedi termékek. Még az elegáns Gerbeaud cukrászda is náluk vette süteményeihez a csokoládé mártómasszát.
A Stühmer Chocolate Factory ma világcég. Tavaly Karácsonykor megtalálhattuk gyártmányait szaloncukruk társaságában a hazai üzletláncok polcain.
Láng Róbert
