Hazánk gyógyfürdő helyeinek meglátogatása során feleségemmel, már régóta készültünk Berekfürdő felkeresésére. Most két apropó is adódott. Pár héttel ezelőtt volt Karcagon a híres éves birkapörkölt főző verseny, amelyre akkor új kocsinkra várva, nem sikerült eljutni, a birka pörköltöt megkóstolni. A másik késztetés éppen az azóta megérkezett új autó úgymond ”bejáratása” volt. Nem kellett sok hozzá, gyors keresés az internetes booking.com–on és a bő választékot szemezgetve gyorsan leütöttem jó áron, egy népszerűen „három nap – két éjszakásnak” nevezett szállást ügyelve, hogy az közel legyen a fürdő bejáratához.

Az autóút kicsit kacifántos. Budapesttől odafelé az M3-on Füzesabonyig, visszafelé a csak „halálútnak” nevezett 4-en. Utóbbi Itt ott már európai színvonalú autóút részletekkel, a nagyobb városok elkerülésével, de még mindig építgetve- sokszor váltakozó irányú forgalommal. Ha még egyszer megyünk (mert már csak a birkapörkölt fesztivál miatt is jövőre tervezzük), inkább az északi úton megyünk. Legalább is, ameddig a négyes gyors út el nem készül.

Nos, a fürdő! Főleg ez az, amiért érdemes idejönni. A másik nagy „vetélytárs”, a nem is távoli Hajdúszoboszlón már többször jártunk. Ha rám kérdeznek, én ezen túl feltétlenül Berekfürdőt ajánlom. Hatalmas területen, több általában eltérő vízhőmérsékletű szabadtéri iker medence, amelyek a nyári főszezon ellenére sem tűntek zsúfoltnak.

 A bejárattól nem messze, a vastagabb pénztárcájuak részére hotelkapcsolattal, Makovecz stílusú fürdőház több medencével. Ez a létesítmény biztosítja, hogy télen-nyáron lehet hódolni a fürdőkultúrának, a különböző nyavalyákkal ide látogatók pedig a gyógyvízen túl terápiás kezeléseket kaphatnak.

A „csak” strandolni vágyóknak nyitott és fedett élményfürdő is rendelkezésre áll.  Nem beszélve a versenyméretű, ötvenméteres nyitott úszómedencéről. Mindenfelé füves, nyitott tér, árnyas fák alatt lehet pihenni a nem túl magas áron kölcsönözhető kényelmes nyugágyakon.

Az árakat értékelve, már a bejáratnál kellemes meglepetésként ért, hogy a számunkra megszokottabb hasonló dunántúli fürdőhelyekhez viszonyítva, érzékelhetően olcsóbbak a belépti árak, de ugyanez tapasztalható a fürdő területén sokfelé megtalálható vendéglátó egységeknél, árusoknál is.

Ha már a vendéglátást említettem. Ismerőseink javaslatára ebédelni a bejárathoz közeli „Pocak” éttermet részesítettük előnyben. Itt hagyományos karcagi módón fő a bográcsba „becsomagolt” a tájra jellemző birka, amelyet az ország más helyeihez viszonyítva – fél áron kínálnak és hatalmas adagban.

De van itt csülökpörkölt, marhapörkölt, babgulyás, toroskáposzta is. Aki arra vetemedik, az pizzát is rendelhet. Mondanom sem kell, mi inkább egyik nap birkapörköltet, másik nap csülökpörköltet ettünk. Csak úgy, köret nélkül. Friss, ropogós héjú kenyérrel, kovászos uborkával. Közben a mosolygós séffel is összebarátkoztunk, aki büszkén említette, hogy már vagy negyven éve készíti a táj ezen jellegzetes kunsági pásztor ételeit.

Nem említettem még, a fürdő szép szobor kompozícióit. Már a bejáratnál megragadott beszámoló címképén látható Mátyás királyunk szép lovas szobra, ahogy minden bizonnyal Kinizsi Páltól fogadja el a monda szerint malomkövön kínált hűsítő nedűt. Elgondolkodtató, mit is kereshetett erre igazságos királyunk, amikor maga a fürdő, az itt feltört gyógyvíz is csak kilencven évre tekint vissza?

 A két nap gyorsan elszállt, és mi azzal búcsúztunk ettől a kedves helytől, hogy jövőre – akkor már a karcagi birkafőző versenyt is meglátogatva visszatérünk. Hazafelé még megálltunk a kunság fővárosának is méltán nevezett Szolnoktól-Debrecentől egyforma távolságra, hatvan kilométerre lévő Karcagon.

Karcag és a kunok. Ez az érdekes, IV. Béla királyunk idején betelepült, a mongol-tatárok elől ide a Kárpátokon túlra menekült népesség, amely viszontagságok után, de hazára talált közöttünk. Bizonyítva a magyarok befogadó voltát. Asszimilálódtak, de sok mindenben, így külső jegyekben is megőrizték őseik vonásait.

Erről és életmódjukról kiváló képet kaptunk a „kunok fővárosának”, a múzeum alapító Győrffy Istvánról elnevezett múzeumában.

De figyelemreméltó a város főterén található református templom, a maga megszokott szép, de egyszerű berendezésével, és a templommal szemben található patinás református gimnázium, sok ismert hazánkfia alma materje.

A rövid ismerkedés után Budapest felé fordítottuk autónk kormányát, a reménnyel, hogy még visszatérünk e