Buda, Pest és Óbuda egyesítését a Bródy Sándor utcai Ybl-palotában megtartott Országgyűlésen iktatták törvénybe. Ez a híres 1872. évi XXXVI. törvénycikk, amely szerint 1873. január 1-jén Budapest főváros lett. Ettől fogva nyílt lehetőség arra, hogy saját belügyeiben önállóan intézkedjen, határozzon, szabályrendeleteket alkosson és ezeket saját közegei által végrehajtsa, ellenőrizze.
Már csak az hiányzott, hogy megválasszák a főpolgármestert. Az akkori fejletlen demokráciában nemcsak az előválasztás volt ismeretlen, de még a normális választás is gyerekcipőben járt. E szerint választásra jogosult volt minden 20. életévét betöltött, magyarul olvasni tudó férfi, ha nem cseléd, ipari tanonc, vagy egyéb szolga, illetve nem tartozik valamelyik törvényesen bevett valláshoz. Ezen kívül rendelkeznie kellett 300 ezüstforint értékű városi ház tulajdonával, vagy legalább évi 100 ezüstforint. fizetéssel. Az értelmiségiek (pl. ügyvéd, sebész, mérnök, színész, tudós) az utóbbi alól mentesültek.
Mindezek figyelembe vételével Szlávy József miniszterelnök felkérte a pártokat, nevezzék meg jelöltjüket. A Függetlenségi Párt Kossuth Lajost javasolta, de ő emigrációban volt Torinóban. A Békepárt szívesen látta volna a főpolgármesteri székben Madarász Lászlót, akit politikai ellenfelei megvádoltak, hogy elsikkasztotta gróf Zichy Ödön gyémántjait. Ebből egy szó sem volt igaz, de ahhoz elég, hogy kompromittálják.
A Balközép Párt jelöltje Tisza Kálmán nem tetszett az osztrák udvarnak. A Választásra Nem-jogosultak Pártja, mert szavamra mondom ilyen is létezett, Frankel Leót, a munkásmozgalom régi harcosát szerette volna megnyerni, de a hivatásos forradalmár nem ért rá, mert éppen munkatársa volt Marxnak és Engelsnek az Első Internacionálé londoni központjában. Majd jöttek az újabb és újabb jelöltek, de napnál világosabb lett, hogy a pártok akármennyit is egyeztettek, nem tudtak megegyezni.
Eltelt kilenc és fél hónap fővárosi főpolgármester nélkül. Szlávy megunta a hosszas várakozást, átvágta a gordiuszi csomót. Felkérte az időközben megalakult képviselő testületet, válasszák meg jelöltjét Ráth Károlyt főpolgármesternek és Kamermayer Károlyt polgármesternek. Ez meg is történt 1873, október 25-én. Hát ilyen volt egykor a főpolgármester választás az Osztrák-Magyar Monarchiában.
Láng Róbert
