Kürthy Sándor: A király. 1970. 

Tíz évvel volt idősebb nálam, de ez egyáltalán nem zavarta barátságunkat. Kürthy Sándor Berettyóújfalun, Hajdú-Bihar megyében született. Eredetileg zeneszerzőnek készült, utóbb választotta a képzőművész pályát. A főiskolán mesterei voltak Bornemissza Géza és Fischer Ernő. 1964. óta dolgozott aktívan, festmények, könyvillusztrálás, rajz- és festészet oktatás. Képei számos kiállításon szerepeltek, külföldön is. A Kortárs Magyar Művészeti Lexikon szerint a nonfiguratív formavilágban mozgott otthonosan. 2005-ben távozott el örökre, a Művészet és Barátai c. folyóirat méltatta életpályáját, munkásságát. Antalfy István költő verset írt halálára.

A  saját útját járta, sokan konok, öntörvényű, szélsőséges, küldetéstudatú embernek tartották. Tévedtek, valójában kenyérre lehetett kenni. Rendszeresen láthattuk műveit a budapesti Kodály-körönd kiállító termében. Egyik sikeres kiállításán csupa szimbolikus jelekkel ellátott festményt mutatott be. Egytől-egyig elkeltek.   Valószínűleg hatással volt rá Rudolf Koch 1923-ban megjelent Das Zeichenbuch c. műve, amely talán a világ valamennyi fontos szimbólumát tartalmazza. A később kezembe került könyv nyomán eszembe jutott jó néhány Kürthy-kép szimbolikája.

Szerinte a művészek alapvetően két táborra oszthatók és nem lehet tudni melyik tábor a szerencsésebb. Az egyikben azok foglalnak helyet, akiknek szilárd meggyőződésük, hogy ők a legnagyobbak, a legokosabbak, a mindent legjobban tudók, a bírálhatatlanok. A másikba tömörülnek a kishitűek, akik nem tudják, van-e egyáltalán értelme annak, hogy folytassák amit elkezdtek és amit hosszú idő óta művelnek? Ő az előbbiek közét tartozott. 

Hol lehetnek most a művei, nem tudom. Utoljára 2008. április 5.-én találkoztam képeivel, a Képcsarnok Kft. aukciót rendezett Pécsett a Magyar Alkotóművészek Közalapítvány megbízásából. Több olajképét árverezték el. Felesége hozta létre 2005-ben a Kürthy Sándor Művészeti Alapítványt, amelynek célja a vizuális kultúra ápolása és tehetséges fiatal festők támogatása.

Verseket is írt, egyikből idézek: „Szeretem a verseket/és ha a keserveket/nem oldhatom ezzel-azzal/egy-két rím is megvigasztal.” (Ars poetica)

Láng Róbert