XIII. Gergely pápa emlkére kiadott bélyeg.
A Juliánus-naptárat Róma alapítása után, Kr. e. 45-ben vezette be Julius Caesar. Az időszámítás legnagyobb egysége az év, vagyis amennyi idő alatt a Föld a Nap körül egy teljes kört megtesz a Nap gravitációjának hatására. A naptár megközelítette az év valós hosszát, de pontatlansága rövid idő alatt kiderült, erre vezették be a szökőév-szökőnap fogalmát. A naptár az alexandriai görög csillagász, Szoszigenész segítségével készült, és célja a keringési idő szerinti év közelítése volt. Az új számítás már elég jól mutatta az év valós hosszát, de 128 évenként mégis okozott egy napnyi eltérést. (Ennek matematikai bizonyításáról tekintsünk most el.) A lassú csúszás egyre nagyobb gondot okozott az egyházi ünnepek és a mezőgazdasági munkák elkezdése kapcsán.
A Gergely-naptár elsősorban ezt a pontatlanságot volt hivatva kiküszöbölni. XIII. Gergely pápa bullája (rendelete) szerint az új naptár 1582. október 4-én lépett életbe oly módon, hogy az azt követő nap 15.-e lett. (A kettő közötti napok abban az évben kimaradtak.) Ezzel helyreállt a Julianus-naptár használatánál keletkezett eltérés. A katolikus Spanyolországban, Portugáliában és Lengyelországban azonnal bevezették, a protestánsok lassabban vették át az új számítási módot, egyes ortodox államok pedig csak a XX. században fogadták el. A Gergely-naptárban is négyévenként szökőév volt, de az évszázadok első évében kimaradt. Ezzel a pontatlanság teljesen kiküszöbölődött. Így történt ez 2000-ben is.
A Bízánci-naptárat a konstantinápolyi ortodox egyház használta Kr. u. 691-től 1728-ig. Ebben a naptárban minden év szeptember 1-jén kezdődik. A naptár első éve Kr. e. 5509. és 5508. között van. Mert a bizánci időszámítás szerint a teremtés időpontját erre az évre tették. Egyes ünnepnapokban különbözik a keresztény és a bizánci időszámítás, többek között a húsvét kiszámításánál. Az oroszok a IX. században, a kereszténység felvételét követően csatlakoztak a bizánci időszámítást alkalmazó népekhez és több mint 800 éven át ki is tartottak használatánál.
A Szabadkőműves-naptár a XVIII. század óta használatos az angolszász, francia és német szabadkőműves páholyokban. Kiindulópontja az Anno Lucis (Fény Éve, Legyen világosság!), azaz a bibliai teremtés időpontja. Célja a különböző vallásoktól független kiindulóponton alapuló, ugyanakkor a szabadkőművesség eredetét a bibliai Teremtésig visszavezető naptár megalkotása volt. A naptárt James Ussher érsek, ír teológus alkotta meg oly módon, hogy a bibliai és világtörténelmi eseményeket a világ teremtésétől kezdődően állította időrendbe. Számításai szerint Isten a világmindenséget Kr. e. 4004-ben teremtette. A szabadkőműves naptár évei ugyanolyanok, mint a Gergely-naptáré, de március 1-jei kezdettel.
Az Azték-naptárat egy 22 tonnás bazalt lapba vésték be, amit 1790-ben találtak meg a mai Mexikóváros főterén. A közép-amerikai civilizációk jellegzetessége, hogy különböző célokra különböző naptárakat dolgoztak ki. Ezekből az aztékoknál a három legfontosabb a rituális naptár, az éves naptár és a körnaptár. Ez utóbbi 52 év adatait tartalmazza és napkőnek nevezik. A naptár ismerete külön tantárgy a mexikói elemi iskolákban. Az azték-naptár nem csak az ünnepek időpontját tartalmazza, de horoszkóp jellege is van. Minden évhez egy patrónus isten neve tartozik, a hónapokat padig a Nap urainak nevezik.
Láng Róbert
