Hippokratész szobra. Különlegessége, hogy Peter Paul Rubens készítette

  Hippokratész görög orvos, az orvostudomány megalapítója Kósz szigetén (Égei- tenger) született Kr. e. 460-ban. Mint az ókori tudósok többsége ő is polihisztor volt. Orvosi iskolát alapított, természettudományos műveket írt, az egyiptomi orvoslással és antropológiával, az emberi faj tanulmányozásával foglalkozott. Kortársai Aszklépiosztól, a gyógyítás istenétől származónak tartották. Rendkívül nagy hatással volt az egész utókori orvostudományra.

Az ifjú Hippokratészt apja vezette be az orvostudományba. Ebben a korban ugyanis a legtöbb mesterség apáról fiúra szállt. Alapelve volt, hogy a leendő orvosokat  ingyen kell tanítani a mesterségre és a tudást csak a tanítványokkal és saját gyermekeivel szabad megosztani. Innen ered az orvosi titoktartás követelménye. Otthoni tanulmányait befejezve Hippokratész idegen földre utazott, hogy megtapasztalja a nagyvilágot. Megjárta Észak-Görögországot, Trákiát (mai Törökország), Szicíliát, Makedóniát.

Az orvosi hivatás lényegének a gondos megfigyelést és feljegyzéseken alapuló tapasztalati tudást tartotta. Felismerte a beteg környezetének fontosságát. Kidolgozta a betegvizsgálat módszertanát. Részletesen leírta egyes betegségek, például a tüdőgyulladás és a gyermekágyi láz mai napig érvényes tüneteit. Hangsúlyozta a természet gyógyító erejének szerepét. Nagy jelentőséget tulajdonított az egészség megőrzésében a helyes táplálkozásnak és a testmozgásnak.

Horkosz (Az eskü) című könyvében fogalmazza meg az orvosi hivatás lényegét, amely a világon mindenütt valamilyen formában bekerült az orvosi eskü szövegébe. Kommentár helyett álljon itt a magyar orvosok esküszövege.

„Esküszöm, hogy orvosi hivatásomhoz mindenkor méltó magatartást tanúsítok. Legfőbb törvénynek tekintem a betegek testi és lelki gyógyítását, a betegségek megelőzését. Az emberi életet minden megkülönböztetés nélkül tisztelem. Orvosi tevékenységem soha nem irányul emberi élet kioltására. A betegek emberi méltóságát és jogait tiszteletben tartom, bizalmukkal nem élek vissza és titkaikat haláluk után is megőrzöm. Tanítóimnak megadom az illő tiszteletet, orvos társaimat megbecsülöm. A betegek érdekében ismereteimet, tudásomat folyamatosan gyarapítom. Minden erőmmel arra törekszem, hogy megőrizzem az orvosi hivatás tisztaságát és tekintélyét.” 

Láng Róbert