Eskü a Vérmezőn. Dudits Andor festménye 1923.
Természetesen nem tudom mi lesz a jövő évben. Két fix pontot azért ismerek a jövő év eseményeiből. Különösen azoknak lesz fontos, akiket erősen foglalkoztat a múlt. Én ugyan nem tartozom ezek közé, de szíve joga mindenkinek, hogy milyen fontossági sorrendet állít fel történelmi emlékezete pályáján.
Jövőre lesz Horthy Miklós kormányzóvá választásának centenáriuma, 100-ik évfordulója. A konzervatív történészek tudományos szimpóziumokat, emlékező fórumokat tartanak majd. A mérsékeltebbek morgolódnak, szerintük a tiszti különítményesek, a kormányzó magánhadserege igencsak a közelben volt, ezért a választás eredménye nem lehetett kétséges. Nos, ezúttal a konzervatívoknak van igazuk.
1920. március 1-jén Horthy Miklóst a Nemzetgyűlés (akkor így hívták a Parlamentet) választotta meg. Nemcsak az abszolút többséggel rendelkező keresztény pártok képviselői, de az ellenzéki Kisgazdapárt, Nemzeti Demokrata Párt és a Nemzeti Liberális Párt vezérei is. Huszár Károly miniszterelnökkel és a kormány jelenlévő tagjaival egyetemben. A kormányzó-jelölt három feltétellel vállalta az államfő szerepét. A Nemzetgyűlés feloszlatásának joga, a Nemzetgyűlés által hozott törvények kizárólagos jóváhagyása és a kegyelmezési jog gyakorlása. Miután ezeket törvénybe iktatták, a Legfelsőbb Hadúr letette a hivatali esküt a Vérmezőn.
A trianoni békeszerződés aláírása. William Orpen festménye.
1920. június 4-én írták alá a trianoni békeszerződést, jövőre lesz az aktus centenáriuma, 100-ik évfordulója. A konzervatív történészek tudományos szimpóziumokat, emlékező fórumokat tartanak majd. Ahol leszedik a keresztvizet Lloyd George angol, Orlando olasz, Clemenceau francia miniszterelnökről és Woodrow Wilson amerikai elnökről. Mert hogy ők szabták meg a békefeltételeket és az új államhatárokat.
Azért essék néhány szó ő császári és apostoli királyi felségünkről is, aki – enyhén szólva – rosszul mérte fel a helyzetet. Sem Ferenc József, sem tanácsadói nem számítottak arra, hogy egy villámháború, Szerbia megszállása esetén az orosz, török és olasz hadsereg, sőt később más országok is a Központi Hatalmak ellen fordulnak. Igaz, a Monarchia városaiban tömegek vonultak az utcára „Éljen a háború!”, „Megállj, megállj kutya Szerbia!” csatakiáltással.
Hogy a békeszerződés az egész nemzetet megrázó tragédia volt, az tagadhatatlan. Kézdivásárhelyen élő nagybátyám mesélte, hogy egy reggel arra ébredtek, idegen országban élnek. A hatalomnak kiszolgáltatva, jogfosztottan, megalázva, más állam uralma alatt, amikor is bármi megtörténhet velük.
A történelmi hűség kedvéért meg kell jegyeznem, hogy a trianoni aktussal még nem történt meg a határok átrajzolása, az ország nagyobb részének elcsatolása. Az aktust a magyar Nemzetgyűlésnek ratifikálnia kellett. Beilleszteni a történteket a magyar jogrendszerbe. Ez 1920. november 14-én történt. Persze a képviselőknek nem volt más választása.
Láng Róbert