NDK-bélyegek

  Német Demokratikus Köztársaság. Született 1949-ben, véget ért 1990-ben. Élt 41 évet. A vesztes Harmadik Birodalom képviselői 1945 májusában írták alá a feltétel nélküli megadást és a fegyverletételt. A győztes hatalmak Németországot négy megszállási övezetekre osztották. Majd négy évig szinte semmi nem történt. Végül a keleti blokkban összeült a Német Népi Kongresszus, amely elfogadta a szovjet mintára készült „népi demokratikus” német alkotmányt.

Berlinben 1949. október 7-én a szocialista országok diplomáciai testületei és néhány újságíró előtt egy rendkívül visszafogott ceremónia keretében bemutatták az új államot. Nevét, alkotmányát, zászlaját és címerét. Az új állam fővárosa Berlin lett. Ezzel az aktussal a Német Demokratikus Köztársaság megalapíttatott, A hajdani Németországot hivatalosan is két elkülönült államra osztották. Akkor járta nálunk az a mondás, hogy Marx Károly életművét kettéosztották. Az NDK-nak jutott a Kommunista kiáltvány. Az NSZK-nak A tőke.

Létrejött egy új állam, egy új formáció. Fővárosa Berlin, ennek a fele az angol, amerikai és francia szektor. Amelyet a nyugatiak zónának neveztek, hogy még az elnevezés se utaljon az NDK szóhasználatára. Az új államot nem ismerték el a kapitalista országok, számukra egyszerűen nem létezett. Német barátaim panaszkodtak, hogy útlevelük a világ összes országára volt érvényes, de utazni nem tudtak. Nem kaphattak vízumot, mert hazájuk nemlétező ország volt. Az ENSZ sem vette fel tagjai közé. Ez az állapot 24 évig tartott, egészen 1973-ig.

Az NDK a többi szocialista országhoz hasonlóan 1952-ben államosított. Az ipari üzemek mindegyike „népi tulajdonba” került. Megkezdődött a mezőgazdasági üzemek kollektivizálása, a helyi parasztság erőszakos megfélemlítésével. A két folyamat következményeként minden addiginál több menekült özönlött át a még nyitott berlini „belnémet” határon.

Az NDK-ban keményebb volt a diktatúra, mint Magyarországon, de árubőség volt és a lakosság magasabb életszínvonalon élt, mint például nálunk. A kisipart, kiskereskedelmet nem bántották. Fejlett volt a turizmus, különösen a fiatalság utazását kultiválták. A Jugendherberge (ifjúsági szálloda) behálózta az egész NDK-t, ahol  napi 10 forintért szállást adtak reggelivel. A korhatárt nem ellenőrizték. Ki is használtuk ezt a lehetőséget, Drezdába, Lipcsébe, Meissenbe, Weimarba, Rostockba „hazajártunk”. Berlin kicsit komplikáltabbnak bizonyult a szabad átjárás miatt, de az ügyesebbek ezt is megoldották. Egészen a berlini „védőfal” megépítéséig, 1961-ig.

Láng Róbert