Milyen tényezők veszélyeztetik a beporzókat?
Kockázatos egyetlen beporzófajra, nevezetesen a házi méhre bízni a beporzás nagy részét. 1950 és 2000 között nagy arányban és több alkalommal csökkent a háziméh-családok száma, míg a rovarbeporzást igénylő termesztett növények mennyisége ugyanezen idő alatt megháromszorozódott. Ebből következik, hogy nagyon fontos megőrizni a vadon élő beporzók sokféleségét. Európában azonban a vadméh- és lepkefajok 9%-a veszélyeztetett, 30%-uknak pedig csökken az állománya.
A fő kockázati tényező a környezet nagymérvű átalakítása. Ahogy egyre több a szántóföld, úgy tűnnek el a sövények, fasorok, virágos mezők, mezsgyék és egyéb természetközeli élőhelyek. A nagy mennyiségben, nem megfelelő módon és/vagy időzítéssel bevetett rovarölő szerek a hasznos rovarokat is pusztítják. A gyomirtók miatt eltűnnek a virágos gyomnövények: így pedig hiába sárgállnak tavasszal a hatalmas repce- és napraforgótáblák, mert a virágzásuk egy-két hétig tart, a beporzóknak pedig utána is szükségük van táplálékra.
Milyen az élet beporzók nélkül?
Kína Szecsuan tartományában a túlzásba vitt vegyszerezés miatt eltűntek a házi és a vadméhek. Az ott élők megélhetése viszont az alma- és körtefák termésétől függ. Így a gazdálkodók kénytelenek saját kezűleg végezni a beporzást, a virágport kis ecsetekkel juttatják el egyik virágról a másikra.
Mit tehetünk a beporzók érdekében?
Még egyéni szinten is sok mindent. Ha kertünk van, vessünk sokféle, nem egyszerre virágzó növényt. A kiadványban gyakorlati tanácsokat kap az olvasó arról, hogy a kertben – de akár az erkélyen is – milyen Európában honos növényeket termesszünk azért, hogy kora tavasztól őszig legyen, ami virágozzon. Ha gyümölcsösünk, szőlőnk van, hagyjuk meg a sorok között a vadvirágokat. Ha gazdálkodók vagyunk, inkább kisebb méretű táblákat alakítsunk ki a nagy monokultúrák helyett, hagyjunk virágos szegélyeket a táblák között, alkalmazzunk mozaikos vetésszerkezetet. A beporzóknak hasznos fészkelőhelyről pedig bárki gondoskodhat: ehhez elég lehet egy háborítatlan, csupasz talajfelület egy félreeső helyen, egy farönk belefúrt lyukakkal, de tobozokból, fakéregből, rönkből csupán két-három órányi munkával méhhotelt is készíthetünk.
„A kiadvány elkészítésének ötlete az IPBES beporzókról szóló tanulmányánakmegjelenése után merült fel bennem, melynek elkészítésében pár éve magam is részt vettem – mondja az ismeretterjesztő füzet megjelentetésének hátteréről Kovács-Hostyánszki Anikó. – Az IPBES-tanulmány sok szakmai publikációt szintetizál, számos fontos, a beporzók és a beporzás kapcsán született kutatási eredményt tartalmaz, viszont a nagyközönség számára nehezebben érthető tudományos szaknyelven, ráadásul többnyire angolul. Kutatóként magam is hasonlóképpen közlöm az eredményeimet, így osztom meg a kutatói közösséggel és – remélhetőleg – a lényegüket a döntéshozókkal. Azonban, mint ahogy a legtöbb kutatási téma, a beporzók ügye sem csupán a kutatóknak érdekes és fontos. Szerettem volna az IPBES-tanulmány főbb üzeneteit magyarul, közérthető módon összefoglalni és eljuttatni a szélesebb publikumhoz, gyerekekhez és felnőttekhez, diákokhoz és tanárokhoz. Sok bátorítást kaptam, úgy tűnt, sokan szívesen vennének egy ilyen ismertetőt, mert valóban érdeklődnek a beporzók iránt, és szeretnének tenni a védelmük érdekében.”
|