Sárdy Tibor

 Inaséveimet leszámítva első munkahelyem a Haditechnikai Intézet technológiai osztálya volt. Az intézet parancsnoka Sárdy Tibor alezredes (később ezredes, majd dandártábornok), eredeti foglalkozása szerszámkészítő. Az állampárt munkáskáderként beiskolázta a Vörös Akadémia kétéves katonai tagozatára. A záróvizsga után megkapta rangját és kinevezését.

Elütött a korabeli vezető pozícióban lévő emberektől. Ma már furcsán hangzik, de a többiektől eltérően „a saját fejével gondolkodott”. Döntéseinél többnyire nem egyeztetett párttitkárral, politikai tiszttel, elhárító tiszttel, szovjet tanácsadóval. Az intézet személyi állománya jórészt ludovikás („horthysta”) hadmérnökökből állt, együttműködésük nélkül nem lehetett volna dolgozni. Egy kutató-fejlesztő munkára alkalmas tüzér-, utász-, vegyész-, híradós-hadmérnök kiképzése öt évig tart, plusz a gyakorlat megszerzése még legalább ugyanannyi. Nem lehetett  „gyorstalpaló tanfolyamokon” kiképezni ilyen szakembereket.

Parancsait, feladat meghatározását világosan, tömören, jó érzékkel határozta meg és ugyanilyen jó érzékkel választotta ki az egyes osztályok irányítóit. A Haditechnikai Intézetben eltöltött négy év alatt sokat tanultam és egy életre szóló tapasztalatokat szereztem munkáról, emberi kapcsolatokról. Megtanultam fegyelmezetten dolgozni, feladatokat önállóan megoldani, kitűnő szakemberekkel együttműködni, a tudományos kutatás alapjait elsajátítani. Kollégáim közül többen barátaim is lettek, akikkel hosszú évekig tartottam a kapcsolatot és akik közül többen sajnos már nem élnek.

Katonatanács

 1956. október 31-én megalakult a Forradalmi Honvédelmi Bizottmány. Röviden Katonatanácsnak neveztük. Hogy a megemlékezések során miért nem esik szó erről, máig nem értem. Sárdy Tibor ezredest tagjává választották, egy percig sem lehetett kétséges. Barátja volt Maléter Pálnak, a forradalom kormánya honvédelmi miniszterének.

Sárdy Tibor dandártábornok tíz évvel ezelőtt, 2009-ben hunyt el, 87 éves korában. Emlékét jó érzéssel őrzöm.