Nagyapám testvére Simon bácsi 1880-ban született Mátyásföldön. Amely akkor még nem Budapest XVI. kerülete volt, hanem egy kis település négyszáz lakossal. A sokgyerekes család a faluvégen, a László utcai „szegénysoron”, a temető mellett lakott. Simon bácsi tizenhat éves korában, a millennium évében felkerült Pestre, egy exkluzív belvárosi textilnagykereskedés alkalmazta kifutófiúnak. Egy idő után felfigyeltek  szorgalmára, pontosságára, éles eszére, tanonccá „avanzsálták”.

   Meg is szerezte a textilkereskedői segédlevelet. Ismét néhány év következett, amikor rájött arra, hogy a vatelin, ez a vattaszerű anyag, amit a szabók elsősorban felsőkabátok bélelésére használtak, a cég „mostohagyereke”. A könnyű szövetvégeket sokkal jobban tudták kezelni, raktározni, bemutatni, mint az egy méter átmérőjű és ugyanolyan magas vatelin bálákat. Szűk választékot tartottak belőle.

  A huszonöt éves segéd gondolt egy merészet, kilépett a biztos állást jelentő cégtől, pincehelyiséget bérelt a józsefvárosi Sándor-utcában és a találó Textor (takács) néven céget alapított. Talán maga is meglepődött, milyen gyorsan sikeres lett, kizárólag a különböző vatelin fajták árusítása révén. Az első világháború kezdetekor hatalmas árukészlet maradt a nyakán, de be kellett vonulnia katonának. Küzdött a szerb és az olasz fronton, megsebesült, olasz fogságba esett, megszökött. Nagy ezüst vitézségi éremmel fejezte be a háborút. Mikor is nem várt meglepetés érte, elfekvő raktárkészletének értéke a sokszorososára növekedett. Óriási áruhiány volt az országban, mint minden háború befejezésekor.

   Új élet kezdődött. Mátyásföldön nagy családi házat vásárolt, megnősült, sorban jöttek a gyerekek, három lány, de ez egy másik történet. Simon bácsi a családján kívül két dolgot imádott. a sportot és a kártyát. Inaskora óta sportolt, úszott, középtávú futóversenyeken vett részt, röplabdázott (akkor még volley-ball-nak hívták), de mindenekelőtt a kerékpársport szerelmese volt.

   Később, jó anyagi helyzetben támogatta a Magyar Kerékpáros Szövetséget, majd szponzora volt Velvárt Nándornak, a sokszoros kerékpárbajnoknak. Simon bácsit először elnökségi taggá választotta a Magyar Kerékpáros Szövetség, majd ő lett az elnök. És a Kerékpár és Motorsport című havilap felelős szerkesztője. Ekkor már a Textor Rt. tulajdonos-igazgatója. Hatvan évesen lemondott az elnökségről, akkoriban a hatvan év öreg embert jelentett. Búcsúztatásakor egy nagy méretű, ezüstből készült babérkoszorút kapott ezüst keretben, dícsérő-köszönő felirattal. Hosszú ideig őriztem a becses emléket, sajnos nyoma veszett.

   Másik szenvedélye volt a kártyázás. Sokszor „kibiceltem” az ultipartijukhoz, amelyben apám is részt vett. A játék izgalmának fokozására a szokványos partiban: Kontra, Re-kontra és Szub-kontra bemondások voltak, amelyek a parti tétjét akár nyolcszorosára is megemelték. A kártyázóknak ez nem volt elég, ők még  Mord-kontrát, Hirsch-kontrát és  Fedák-kontrát is bemondtak olykor, ezekkel a tétet hatvannégyszeresére lehetett emelni.

   A második világháborúban kora miatt nem vonultatták be, mégis valahogy a frontra került, a családi legendárium szerint önként jelentkezett, letagadva néhány évet a korából. Rosszul tette. Megsebesült, fogságba esett. Súlyos betegen, csontsoványan tért haza, rövidesen el is hunyt hatvanöt éves korában.

  Láng Róbert