Ahogy közeledik a jó idő, úgy élénkül az utazási kedv. Sokan nem döntötték még el merrefelé is induljanak. Az ő elhatározásaikat igyekezett megkönnyíteni a Budapesti Szlovák Turisztikai Képviselet azzal, hogy bemutatott néhány Magyarországhoz közel található érdekes helyszínt Szlovákia északi részén, a Szepességben. Történelmi és szakrális műemlékekben, természeti szépségekben gazdag vidék, könnyű felkeresni, megszeretni pedig még könnyebb.
Bár a Szepesség már a középkor óta egyike volt Magyarország legvárosiasodottabb vidékeinek és 1870-ben 19 város volt a területén, Szepes vármegyéhez mégsem tartozott egyetlen város sem. A két szabad királyi város, Késmárk és Lőcse mellett a többiek is külön törvényhatóságot alkottak. E két város és a tőlük keletebbre fekvő Bártfa műemlékeinek java egyaránt szerepel az UINESCO Világörökség listáján. Késmárk 750 évvel ezelőtt lett város, IV. Béla adományozta a jogot számára. A vidék már a kőkorszakban lakott volt, a település neve írásban először 1251-ben szerepel. Az óváros északi részén egy XV. századi vár áll, mely 1583-tól a Thököly-ek birtoka volt. Az evangélikus fatemplom 1687 és 1717 között épült, érdekességes, hogy egyetlen vasszöget sem használtak fel hozzá. Az 1898-ban épült új evangélikus templom viszont azért fontos számunkra, mert a hozzá épített mauzóleumban van Thököly Imre sírja, eredeti sírköve, palástja és zászlói is láthatók.
Napjainkban egy másik okból is érdemes megjegyezni a város nevét. Pár száz évvel ezelőtt még azt hitték: minden egyes betegségre létezik, azt gyógyítani képes gyógynövény. Akik a növények titkát ismerték, saját keveréket készítettek, adtak hozzá egy kis mézet, fokhagymát és – alkoholt! Az ital neve már akkor is tea volt! Egy élelmes vállalkozó a 2000-es évek elején úgy döntött nagyszüleink receptjei közül kiválogatja a legjobbakat és megalkotja belőlük a TATRATEA-t. A főzde, ahol a gyártás 2003-ban megkezdődött, Késmárkon van. A tea alapú, de gyógynövények, gyümölcsök felhasználásával készülő italnak több fajtája van. Készül belőle 17, de 72 % alkoholtartalmú is, összesen tizennégyféle! A tea és gyógynövény kivonatot 8 hétig tölgyfahordóban érlelik, az italokat különböző, jellegzetes palackokban hozzák forgalomba.
A szepesi vár, Közép-Európa egyik legnagyobb vára – azon kívül, hogy a Világörökség része - a világ száz legszebb várának listáján is szerepel. Építését már a XI. században elkezdték és több száz éven keresztül folytatták. Birtoklásáért számos csatát vívtak. Sokáig a Szapolyai család birtoka volt – nekik Mátyás király adományozta – ők székhelyüknek tekintették. Később a Habsburgoké lett, a kurucok is elfoglalták. A vár 1780-ban teljesen leégett, még a falak is leomlottak. Utolsó urai a Csáky-ak voltak, egészen 1948-ig. Műemlékké 1961-ben nyilvánították, helyreállítását 1970-ben kezdték meg. Az UNESCO Világörökség listájára 1993-ban vették fel. A vár ma már nagyobbrészt elkészült, büfé és információs központ is található benne, kivilágították, még éjjel is látogatható.
Lőcse város első írásos említése 1249-ből való. A középkori városfalak a mai napig csaknem teljes egészében körülveszik a régi városrészt. Középpontja a Pál mester tér, melyen több mint hatvan gótikus és reneszánsz ház található. A tér közepén a száz évig épült Szent Jakab Bazilika áll, benne található a világ legmagasabb, fából készült gótikus oltára. A 18,62 méter magas oltárt alkotója, Lőcsei Pál mester 1517-ben fejezte be, pár évvel később, mint amikor Leonardo az Utolsó Vacsora freskóján dolgozott. Pál mesterről írásos adatok nem maradtak fenn, de a szobrait egy fül alakú mesterjellel látta el. Ő korának egyik leghíresebb fafaragó mestere volt. Lőcse városa és Pál mester műve 2009 óta szerepel az UNESCO Világörökség listáján.
Ólubló vára III. András magyar király kezdeményezésére 1292 után épült, majd a XVI. században egy nagyméretű, reneszánsz erődítményt építettek rá. A település 1364-ben kapott I. Lajostól szabad királyi város rangot. Egy időben itt őrizék a lengyel koronázási ékszereket és ez volt Bourbon Izabella spanyol királyi hercegnő lakhelye is. Később, 1768-ban a várban raboskodott Benyovszky Móric. A várat igényesen helyreállították és ma az egész bejárható, megtekinthető. A város történelmi központját a Szent Miklós tér alkotja. Itt áll az egykori 16 város helytartójának székhelye, melyben ma egy galéria található. A tér központjának legérdekesebb épülete az 1280 körüli időszakban emelt Szent Miklós Templom. Barokk főoltára a XVIII. században készült. A város információs irodájában vakok és siketek számára külön tájékoztató csomagot adnak.
A lengyel határ közelében található Bártfa, Eperjestől mindössze 38 kilométerre, északra fekszik. Neve a magyar bárd szóból származik és az egy ember által, egy nap alatt, bárddal kivágható erdőrészt jelenti. A várost lengyel ciszterci szerzetesek alapították a XII. században és ugyancsak I. Lajos király emelte szabad királyi város rangjára. Határában a sós, vas- és jódtartalmú forrásra – még 1777-ben - gyógyfürdő épült. A terület ma önálló település Bártfafürdő néven. Bárfa városa szintén világörökségi helyszínnek számít, nevezetes műemléke a háromhajós, Szent Egyed bazilika. Miklós, bárfai mester kezdte el építeni a XV. században, de az eredeti épület 1878-ban leégett. Helyreállítását Steindl Imre tervei alapján végezték 1899-ben. Műkincsekben rendkívül gazdag. Ezek az egykor volt szabad királyi városok autóval is, vonattal is könnyen elérhetők, jó minőségű és megfizethető árú szállást mindenhol találhatunk. Egy néhány napos kirándulásra a vidék kiválóan alkalmas.
