Nemrég kaptam kézhez a Radikális Zöldek levelét, amelyben magukat a környezetvédelem érdekében tevékenykedő, független és konfrontációra kész szervezetnek vallják. Csekket is mellékeltek, mert kizárólag magánszemélyek adományaiból tartják fenn magukat. Céljuk a Paks II. építését levenni a napirendről és beszüntetni a Paks I. működését. Ez úton szeretném közölni, hogy rám ne számítsanak, bár óvom környezetemet és független szervezeteket erőmhöz mérten szívesen támogatok. Döntésemet meg is indokolom.
Miért gondolják kedves, derék, radikális barátaim, hogy jobban értenek az energiagazdálkodáshoz, az erőművek biztonságos működtetéséhez, mint az erre a célra létrehozott, nemzetközileg is elismert szellemi kapacitással és magas színvonalú technikai háttérrel rendelkező szervezetek? Példaként említem meg az Országos Atomenergia Bizottságot, a Környezet-egészségügyi Intézetet, az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesületet, az Országos Energiagazdálkodási Hivatalt, a Sugár-egészségügyi Kutatóintézetet.
Ha olyan jó ötleteik vannak a gazdaságosabb, takarékosabb, környezetkímélő energiahordozók előállításának módszereire, miért nem fordulnak a Szabadalmi Hivatalhoz? Tárt karokkal fogadnák találmányaikat és még meg is gazdagodhatnának belőle. De levelezéssel nem lehet országunk energiaellátási problémáit megoldani. Vagy úgy gondolják, azért nem kell a 39 éve működő Paks I., mert az áramot majd a konnektorból veszik?
Tetszik, nem tetszik, a világ atomerőművei évente 3000 milliárd kilowattóra energiát termelnek. Hogy világos legyen, ez az összes energiatermelés 20 százaléka. Ez az arány jelenleg hazánkban 42 százalék. Veszélyessége ellenére a jól működtetett atomerőmű környezetbarát. Teljes körüen mással, jelenlegi tudásunk és technikai felkészültségünk alapján, nem kiváltható energia előállító.
Kedves Radikálisok! Alapelvüket követve a gépkocsigyártást és használatot is be kellene tiltani, mert baleseteket okoznak és szennyezik a környezetünket. A légi közlekedés betiltásáról se feledkezzenek meg. És még egy gondolatot engedjenek meg. Önök azt sugallják, nem is nagyon burkoltan, hogy ne bízzunk a szakemberekben, mérnökeinkben, tudósainkban. Csak önökben fiatal barátaim.
Befejezésük annyit: attól, ha valaki kijelenti magáról, hogy radikális környezetvédő, nem lesz automatikusan igaza mindenben, semmivel sem nyer több jogot, mint más és semmivel nem lesz kevesebb kötelessége, mint másoknak. Nem kell mindent elfogadni, de tagadni sem kell mindent. Ahogy Horatius, a római kori bölcs mondta, leghelyesebb az „aurea mediocritas”, az arany középút.
Láng Róbert
