Elítélem a külföldi dolgok majmolását. Jól megvagyunk itt a Kárpát-medencében: mi, egymagunk. ahogy a Sinn Féin párt tagjai, észak-ír republikánusok mondják. De nem mindenki gondolkodik így nálunk, sajnos. Az utolsó csepp az volt a pohárban nálam, amikor a Városligetbe tervezett múzeumi épületekre kiírt tervpályázatot a francia Vallet de Martinis DIID Architectes és a japán Sou Fujimoto Architects csoport nyerte meg.

   Miért gyártunk Mercedes, Opel, Rolls Royce autókat, motorokat, amikor magyar gépkocsikat is gyárthatnánk. Régi hagyományaink szerint. Csonka János gépgyárában a Magyar Posta részére készítettek csomagszállító autókat a XX. század első évtizedében. De itt van a  Puli 2E Cabrió nevű városi kisautó is. Az 1990-es években gyártottuk. Kétüléses műanyag karosszériás remek darab. Teljesítménye 6 Lóerő, végsebessége 45 kilométer óránként. Kis teljesítmény, de mégis győztes, mégis új és magyar.

   Botrányos, ahogyan a Nemzetközi Mértékegységrendszert (SI, Systéme International) ránk tukmálták. Milyen alapon döntöttek a fejünk felett? Van nekünk becsületes magyar mértékrendszerünk: öl, rőf, láb, hüvelyk, pint. meszely, akó, mérő, véka, itce. Sőt, cinkotai nagyitce is, de ez már egy másik történet. Át kell számítani mértékegységeinket mielőbb..

   Tudom, hogy az arab számokat már megszoktuk, de azért ez mégis csak túlzás. Mi nem a muszlimoktól akarjuk a tudományt átvenni. Inkább Róma felé fordulunk, az európai hagyomány bölcsőjéhez. Vezessük be mielőbb a római számokat.

   És miért fogyasztunk déligyümölcsöket, amikor itt van az alma és a körte? Igaz, utóbbiak jóval drágábbak, de nem lehet mindent pénzügyi szemszögből nézni. Persze vannak, akik nem szeretik, ha beleszólnak abba, hogy melyik terméket részesítsék előnyben. Inkább tévelyegnek az ár, ízlés, megszokás, minőség, eltarthatóság, csomagolás és hasonlók labirintusában. Fel kell nyitni a szemüket végre. Aki szereti a hazáját, az magyar terméket vásárol. És punktum!

Láng Róbert