A híres 424-es gőzmozdony, jól látható a hozzá csatolt szenes vagon.

Katasztrofális helyzetben találta magát a Magyar Államvasutak a béke első napján. A második világháború harcai, a bombázások, robbantások megsemmisítették a vágányok és az állomásépületek többségét, a távközlő és biztosító berendezéseket. Elveszett a mozdonyok 90 százaléka, köztük a híres 424-esek, alig maradt személy- és tehervagon.

   A helyreállítási munkálatok a front távolodásával azonnal megkezdődtek. Arccal a vasút felé! - volt a jelszó, Részt vett benne mindenki, aki tudott. A maradék katonaság, rendőrség, a MÁV alkalmazottai, kisiparosok, helyi lakosság, önkéntesek, persze a MÁV járműjavító műhelyeinek irányításával. 1946 végére a mozdonyok nagyobb része már működött, de még óriási volt a szerelvényeken a zsúfoltság.

   Sok mozdony már készen állt volna az indulásara, de szénhiány volt. Már pedig a mozdonyvezető fűtő és a szén nélkül nem tudott mit kezdeni a helyzettel. Fűtési idényben a kormány bezáratta az összes mozit, színházat, múzeumot, az iskolákban hosszabb szénszüneteket tartottak, magam is haszonélvezője voltam ez utóbbinak. Nyerjük meg a széncsatát! - hirdették a plakátok a bányák környékén.

   Már elegendő szén állt a rendelkezésre, amikor a túlnyomórészt gőzmozdonyokból álló vontatók sok problémát okoztak. Okádták a füstöt a gyenge minőségű szén miatt, zajosan pöfékeltek, és ami a legfontosabb, igen alacsony hatásfokkal használták fel a fűtőanyagot. A szén utánpótlása is nehézkesen történt, nagyobb állomásokon töltötték fel a szenes vagont, amely a mozdony mögé volt kötve. A fűtő kézzel lapátolta be a kazánba a szenet. Másként nem is tudta volna.

   A kormányok felismerték a villamos vontatás jelentőségét és erőteljesen megindult a fejlesztés, a vasút villamosítása. Épültek a felső vezetékek, a Ganz-gyárban készítették a Kandó-féle villanymozdonyokat. Ezzel meg az volt a probléma, hogy már kisebb erejű széllökések is leszakították a felső vezetéket. A közlekedés leállt a helyreállítás idejéig.

   Következett a dízelmozdony, a mozgáshoz szükséges energiát egy belső égésű hőerőgép adta. Azt gondolhatnánk, végleg megoldódott a korszerű vasúti vontatás. De nem. A tüzelőolaj égésekor szennyeződik a levegő és gyorsítja a globális felmelegedést. Vesszenek a dízelmozdonyok! Csak az a bökkenő, hogy 1 tonna kőolajból 200 liter benzin és 400 liter gázolaj nyerhető. (A többit most hagyjuk.) Mi legyen majd a sok felesleges gázolajjal?

   A jövő mégis csak az atom meghajtású mozdonyé. Ha tengeralattjáró van ilyen, miért ne lehetne mozdony is? Vagy akkumulátorral, napelemmel működő mozdony. Esetleg széllel hajtott....ezt azért nem! De ne törjük a fejünket, hagyjunk megoldandó feladatokat gyermekeinknek, unokáinknak is.

Láng Róbert