Jól igazolja ezt az állítást – no meg még egy másikat is – a Hibernia Kiadó népszerű útikönyv sorozatának legújabb tagja, a „Varázslatos Csehország”. A másik állítás ugyanis így hangzik: Csehország nem csak Prága! A könyvben erre nézve is bőséges bizonyítékot, egyebek mellett például negyven térképet is találunk.

 Szolgál a könyv még egy másik garanciával is. Arra nézve, hogy alapos és helytálló ismeretekkel gazdagodunk, jó előjel, hogy nem egy, hanem négy szerzője is van. Mindegyik kitűnő ismerője egy-egy témakörnek és az évek, évtizedek alatt felhalmozott tapasztalataikat osztják meg az olvasóval. A Hibernia Kiadó vezetője, Marton Jenő bevezetőben elmondta, ez már a nyolcadik, Csehországgal foglalkozó könyve a Kiadónak, ami önmagában is jelzi, hogy még mindig lehet érdekeset, újat mondani erről az országról. Aki pedig már legalább egyszer járt arra, egyet fog érteni azzal, hogy az ott élők közvetlensége, természetessége, bennünket azonnal megfoghat. Hozzánk képest kicsit nyugodtabbak, felesleges dolgokon nem pörlekednek, sok szempontból „görögös” nyugalom van bennük.

 Megerősítette ezt Kocsis Péter is, aki kezdetben nem volt hivatásos író. A munkája szólította 1996-ban Csehországba és tíz évig Prágában élt, így biztonsággal állíthatja: ma azt a Prágát látjuk, amilyen az 1800-as évek végén lehetett. A kis utcák apró épületeit is helyreállították. Csaposként kezdte, később kulturális diplomata lett, a Paprika TV csehországi igazgatója volt. Írásból, fordításból később sem tudott megélni ezért még szakácsként is dolgozott az elmúlt húsz évben, mert az utóbbi tízet már nem Prágában, hanem Český Krumlovban töltötte. Ma is ott él. Egyetért azzal is, hogy Csehországban sok olyan „polgári” légkörű város van, mint Prága, ugyanolyan szellemi élet zajlik bennük. Az ő lakhelye is az egyik „varázsos” helyszín, Prága mellett ez az egyik leglátogatottabb, ma már itt is nagyon sok a turista. Érdemes ezért a környékén is körülnézni, eltölteni pár napot. Az úti célok kiválasztásában igen jó segítséget nyújt ez a könyv, mert fejezetekre tagolva mutatja be Csehország különböző tájait.

 Dél-Csehországban például, ahol Český Krumlov is megtalálható, a város környéke szinte még felfedezetlen. Még nincs tömegturizmus. Itt van az osztrák határhoz nem messze fekvő kisváros, Vyšší Brod, az egyik legnagyobb kolostor-épületegyüttessel, közelében a XIII. században alapított Rožmberk nad Vltavou, gyönyörű várával és festői környezetével, a nyáron strandolni vágyókat pedig a „cseh Balatonként” is említhető Lipnói-tó várja. Ez Csehország legnagyobb mesterséges tava, a Moldva folyón emelt gát mögött 48,5 km² területű a víztükör. No és persze errefelé van Csehország legnagyobb kiterjedésű, talán legfestőibb hegyvidéke a Šumava. Legértékesebb részei 1991 óta Nemzeti Parkként védettek. Közkedvelt kirándulóhelyei a gleccsertavak. A turistautak hossza meghaladja a kétezer kilométert. Végül nem feledkezhetünk meg a huszita háborúk idejéről nevezetes Táborról és környékéről sem. A várost a Jan Žižka vezette husziták alapították 1420-ban.

 Csehország hozzánk legközelebbeső területe, Morvaország, az egyik legváltozatosabb, legszínesebb térség. Világörökségi helyszínek, barokk építészeti remekművek, különleges, népi hagyományokat őrző régiók és az egykori Nagymorva Birodalom emlékei mind megtalálhatók errefelé. Turisztikai szempontból az egyik legfontosabb városa Kroměřiž, kulturális-építészeti értékekben kiemelkedően gazdag. A vidék Athénja-ként is emlegetik. Az Érseki Kastély és csodaszép parkja egyaránt szerepel az UNESCO Világörökségi listáján. Olomouc városát mi Olmütznek ismerjük, tudjuk róla, hogy 1849-ben itt tartották fogva Batthyány Lajost és sok más magyar foglyot. Azt viszont már kevésbé, hogy Prága után itt található a legnagyobb, egybefüggő műemléki terület, történelmi épületek, templomok, szökőkutak és szobrok sokasága bűvöli el a látogatókat.

 Egy ilyen könyvvel kapcsolatban jogosan vetődhet fel egy másik kérdés: mivel tud többet, mit tud, amit nem tud az Internet? Ilyenkor nem szabad szem elöl téveszteni, hogy az Internet nem teljesen megbízható, nem szabad mindent elhinni, amit ott találunk. A könyv pedig hiteles összefoglalója egy sereg ismeretnek, mert a szerzők a helyszíni tapasztalataikat írták le. Vonatkozik ez például a cseh gasztronómiára, mert nem elég azt tudni, hogy az országban 480 (!) kisebb-nagyobb sörfőzde van – szinte minden kisvárosnak van, olykor több főzdéje is – ezek látogatott, jó kedélyű helyek. A kisüzemi főzdék söreit nem lehet az egész országban kapni, tehát oda kell menni! A csehországi jövedelmekhez képest olcsó a közlekedés, a szállás, az éttermi árak, ezért a családok hétvégén felkerekednek, és ez serkenti, fejleszti a vendéglátóipart. Egy apró, inkább falu, mint kisvárosban is megél 8-10 söröző, étterem. Ha pedig valaki már ott van egy helyen, megnézi az érdekességeket, még a környéken is.

 Csehországot - a sörei mellett - műemlékei, természeti értékei miatt is érdemes felkeresni. Magyarországhoz képest – sajnos – turista szemmel vonzóbb. Itt az egész országra kiterjedő háború kétszáz éve nem volt! A várak, kastélyok, templomok, kolostorok állapota kitűnő, a berendezést nem hordták szét, inkább védték, felújították. Az ország sokoldalú élményben részesíti látogatóit. A hagyományos cseh ételek, sajtok mellett – általánosságban – a konyha is modernebb lett és ezen a téren is előrébb tartanak, mint nálunk. Komolyabb a hal- és a gombafogyasztás, roppant kedvelt a rántott sajt, többféle sajtból is készítik. A pecsenye kacsa, Pečená kachna, általában ¼ vagy ½ kacsát takar. Hozzá vörös és fehér párolt káposztát, azaz dušené bílé a červené zelí-t, no meg kenyér knédlit tálalnak, megöntözve a sült kacsa szaftjával. Viszont a hagyományhűséget jelzi például az almás rétes, ami nem kifejezetten cseh, inkább Monarchia-béli süteménynek mondható, és amiről mi valahogy megfeledkeztünk. Ott viszont lépten-nyomon kapható. A könyvben mindezekről részletes tájékoztatást találunk és elegendő mindössze tíz percet lapozgatni benne, hogy eljussunk a kívánságig: érdemes volna talán – legalább egy részét – személyesen is megtapasztalni!