Nemzeti szimbólumunkról számos könyv jelent meg. Ezekhez tenném hozzá rövid írásomat zászlónk történetéről a XVII. századtól kezdve. Korábban piros és fehér színe volt.             

II. (Habsburg) Mátyás pozsonyi koronázásakor, 1608-ban a Szent Márton-templom és a ferencesek temploma közötti utat padozattal fedték be, erre piros, fehér és zöld posztó került. Ekkor jelentek meg először a magyar nemzeti színek. Három, egyenlő szélességű, sorrendben felülről piros, fehér és zöld színű, vízszintes sávból áll. A piros szín az Erő, a fehér szín a Hűség, a zöld szín a Remény jelképe. (Más változat szerint Hit, Remény, Szeretet.) Törvénybe iktatása jóval később történt.

   A mai értelemben vett trikolórt a francia forradalom hatására a radikális értelmiség alkotta meg. Hivatalosan szentesítette az 1848-as áprilisi törvények XXI. törvénycikke: „A nemzeti szín és ország czímere ősi jogaiba visszaállíttatik. Ennélfogva háromszínű polgári jel képen ujra felvétetvén, egyszersmind megállapíttatik, hogy minden nyilvános ünnepek alkalmával és minden magyar hajókon a nemzeti lobogó használtassék.” Az ország címeréről, a nemzeti színekről az újságban beszámoló Arany János joggal panaszkodik az emberek tudatlansága miatt, akikkel a nemzeti színeket ekkor kellett megismertetni, azt is meg kellett magyarázni sok esetben, melyek azok és mit jelent a nemzeti zászló.

   De honnan származnak a színek? A már „élő” magyar címerből. (Az ezüst vágások színe a heraldika szabályai szerint a zászlón fehér.) A trikolór ugyanakkor a francia forradalomban született nemzeti zászló nyomán a forradalomra is utalt. A piros és fehér mellé harmadiknak a zöld színt József nádor felesége, Alekszandra Pavlovna javaslatára vették fel. Ez a zászló 1848 előtt már jelen volt, de még nem terjedt el. Az 1848-as követelések egyike volt, hogy a nemzeti színeket vissza kell állítani. A piros-fehér-zöld zászló így hivatalosan elismert magyar nemzeti jelkép lett, amelyet 1848-49-ben már általánosan használtak polgári zászlóként. (Aki Ürömön jár, keresse fel Anna Pavlovna Romanova nagyhercegnő, II. Miklós cár testvérének sírkápolnáját.)

   A szabadságharc leverése után betiltották. A Kiegyezéstől kezdve hivatalos. Állami zászlóként 1945-ig a mai magyar címer szerepelt a zászló közepén. Majd a korona nélküli Kossuth-címer került rá, 1949-1956 között a szovjet tagköztársaságok mintájára készített címer volt  középen. Az 1956-os forradalomban a felkelők és a lakosság jó része kivágta ezt az idegen jelvényt, így született a forradalom jelképe, a lyukas zászló. A Nagy Imre-kormány visszaállította a korona nélküli Kossuth-címert, mely még a forradalom leverését követő néhány hónapban is hivatalos volt. Ezt követően a hivatalos állami zászlón nem volt címer és ma sincs.

   Március 16. A magyar zászló napja.

Láng Róbert