Nem vagyok már fiatal, sőt középkorú sem, de azért az idősebb kornak is vannak előnyei. Például még kipróbálhattam és hallhattam teljes erővel a tihanyi visszhangot. A 252. Kiss József cserkészcsapat tagjaként Tihanyban táboroztunk tizennyolc napon át. Ez idő alatt nem csak számháborút meg más cserkészjátékot űztünk. Kirándultunk a Ciprián-forráshoz, meglátogattuk az Apátságot, a Biológiai Kutató Intézetet, az Ófalu fazekasházát és még sok minden mást. Például elmentünk a Visszhang-dombhoz.
A Visszhang-dombon állt egy kőoszlop, amelyet echo-kőnek hívtak. (Ezt a latin kifejezést használta Csokonai Vitéz Mihály „A Tihanyi echóhoz” című versében.) Ha erre felálltunk és kiáltottunk egy nagyot, két másodperccel később már hallhatjuk is a több mint 300 méterre lévő apátság északi faláról hétszeresen visszaverődő hangunkat.
A legenda szerint Tihanynak hívtak egy aranyhajú szép tündért, aki minden este a tó vizéből itatta kecskéit, és amíg az állatok ittak, ő egy sziklán ülve énekelt, amit a környék összes lakója élvezettel hallgatott. Balaton a tó ura volt, akinek fia szintén elámult a tündér hangjától. De a kevély lány, amikor megtudta, hogy mindenki őt hallgatja esténként, úgy határozott, hogy csak akkor fog énekelni, ha valaki drágakövekkel fizet neki érte. Balaton fia belebetegedett, hogy nem hallhatja többé a tündér hangját, apja pedig minden kincsét a lánynak adta az énekért cserébe. Amikor az igazgyöngyök elfogytak, hiába könyörgött Balaton Tihanynak, a lány nem énekelt többé, a fiú pedig bánatában meghalt.
A fiút a Badacsony-hegyen temették el, azóta van a hegynek koporsó formája. Balaton annyira feldühödött a tündér szívtelenségén, hogy egyik este hatalmas hullámokat vetett, a kecskéket elragadta a víz, és a tóba fulladtak. Tihany egy barlangba bújt Balaton haragja elől, ám a kavargó víz beomlasztotta az üreg bejáratát, ami így örökre fogságba ejtette a lányt. Balaton pedig megátkozta a tündért, hogy legyen bár gazdag, vagy szegény, aki megszólítja a lányt, annak muszáj válaszolnia. Így született meg a tihanyi visszhang, a vízbe fúlt kecskék körmeit pedig a mai napig partra sodorja a víz, ez a kecskeköröm.
Ma már nem, vagy csak alig hallható a tihanyi visszhang. Ennek oka a domb és a templom közé ültetett fák megerdősödött lombozata, valamint a megnövekedett zajjal járó autóforgalom.
Szeretném az írást egy, a táborozáshoz köthető személyes élménnyel zárni. Parancsnokunk, Ármin bá' megtudta, hogy Major Tamás Tihanyban nyaral. Felkereste és megkérte, látogassa meg a tábort és szavaljon el egy verset. Sötétedéskor hatalmas tábortüzet raktunk. Amikor a lángok magasra csaptak, megjelent a kitűnően szavaló Major Tamás és előadta Kiss József „Tüzek” című versét. Döbbenetes hatású élmény volt, a mai napig fülembe cseng a színészóriás hangja.
Láng Róbert
