A monarchikus államformának két fő típusa van: az abszolút monarchia és az alkotmányos monarchia. Utóbbi esetben az uralkodónak (is) be kell tartania az ország alkotmányát. De ez a mondanivalóm szempontjából közömbös. Lényeg, hogy a monarchiában a hatalmat egy személy gyakorolja, általában örökletesen és élethossziglan. Utódját nem választják, a trónöröklési rend határozza meg. II. Erzsébet angol királynő 50. születésnapján (1976) az a hír járta, hogy 2000-re már csak öt király marad a Földön: a pikk király, a káró király, a kőr király, a treff király és az angol királynő. Ez nem jött be, napjainkban több királyság is van Európában és köszönik, jól vannak.

   Európában sok király volt és van ma is, utódaikat trónörökösnek, koronahercegnek, főhercegnek, walesi hercegnek hívják. A királyság mellett van hercegség (Monaco) és nagyhercegség (Luxemburg). Ez utóbbi trónörökösét „örökös nagyhercegnek” nevezik. Valaha Franciaországban a császár, Bulgáriában a kán, Törökországban a szultán, Oroszországban a cár uralkodott. A cár név a cézár névből keletkezett, utódai elnevezése: cárevics. 

   A történelem  másfajta formációkat is produkált. Németországban a III. Birodalom idején (1933-1944) vezér és kancellár uralkodott. Magyarország királyság volt, de kormányzó volt az államfő. (1920-1844)  A „felség” címet nem viselhette, helyette „őfőméltósága” járt. Kijelölt utóda a fia, kormányzóhelyettes volt haláláig.

   Perzsiában (Irán) a sah uralkodott, fiát trónörökösnek nevezték. A „perzsa sah” annyit jelent, hogy “sahok feje”. De volt padisah is (Mogul Birodalon), továbbá sáhinsáh, jelentése: „királyok királya”. Az Oszmán Birdalom uralkodói szultánok voltak. Az egyiptomi szultánt akadályoztatása (pl. betegség) esetén a kedive (alkirály) helyettesítette. Kínában és Japánban a császár uralkodott.

    Átmenetileg az uralkodói cím „generalisszimusz” volt Oroszországban, Spanyolországban és Formózán. (Tajvan.)  Isten óvja az uralkodókat!

Láng Róbert