Méltatlanul elfeledett honfitársunk, a környezetvédelem és ökológia egyik magyarországi úttörője. 1971-ben írt „Öngyilkos civilizáció” c. könyvét számos nyelvre fordították le. Az első Környezetvédelmi Minisztérium csak jóval később alakult meg Magyarországon.
Jócsik Lajos (1910-1980) közgazdász, agrármérnök, író, falukutató Párizsban és Prágában végezte egyetemi tanulmányait. A múlt század harmincas éveiben a prágai Magyar Újság szerkesztője, „A történelem sodrában” c. rovat vezetője. A bécsi döntés után (1938) letartóztatták, rendőri felügyelet alá helyezték. „Egy nemzedék élete húsz éves kisebbségben” (1939) c. könyvét Babits Mihály Baumgarten-díjra javasolta.
A világháború után 1945-től 1948-ig országgyűlési képviselő, a Nemzeti Parasztpárt budapesti titkára. 1946-47-ben államtitkár, 1947-48-ban a csehszlovákiai magyarok áttelepítésének kormánybiztosa. A többpártrendszer felszámolása (1948) után politikailag nem kívánatos személy lett, kiszorult a közéletből. Könyveket írt, fordított, szerkesztett. 1956-ban rehabilitálták, a Fővárosi Talajerőgazdálkodási Vállalat főmérnökévé nevezték ki, nyugdíjazásáig irányította a céget.
Jócsik Lajost 1965-ben ismertem meg. A Fővárosi Tanácstól megbízást kapott a Német Demokratikus Köztársaság szelektív hulladékgyűjtési gyakorlatának tanulmányozására. Az öttagú küldöttség egyik tagja voltam. Az NDK korlátlan teljhatalmú ura Walter Ulbricht volt, a Német Szocialista Párt főtitkára, az állam elnöke. Gondolom, a nép nem szerette, némi lekicsinylő éllel Alter Ulbricht-nak (öreg Ulbricht) hívták, persze csak titkokban. A párttagoknak kötelező volt a pártjelvény viselése (!). Már állt a berlini fal. Az „endékások” irigyeltek bennünket, a „puha diktatúra” alatt élőket, az utazási szabadság, a szabadabb könyv- és újság kiadás, az új gazdaságirányítási rendszer előkészületei és az 1961-ben meghirdetett „aki nincs ellenünk, az velünk van” kádári szlogen miatt.
Életszínvonal terén az NDK nem volt lemaradásban. Lényegesen nagyobb volt az árubőség, mint nálunk, fejlettebb az infrastruktúra, a gyártástechnológia, az egészségügy. Fejlett volt a szelektív hulladékgyűjtés is. A városokban a mostani kukákhoz hasonló tartályokban külön gyűjtötték a papír, fém és üveg hulladékot. (Akkor még nem volt olyan széleskörű a műanyagból készült termék.) Meglepő volt az utcák és bérházak tisztasága. Ha az ember belépett egy bérházba, olyan volt, mintha lakásba nyitott volna be. Szőnyeg, cserepes virág, képek a lépcsőház falán. Ha valaki eldobott egy csikket, vagy papír zsebkendőt az utcán, hárman is rászóltak: egy szocialista ember nem viselkedik így!
Jócsik Lajossal tanulságos élmény volt együtt eltölteni azt a néhány hetet. Csak ámultunk gazdag tudásán földrajzból, történelemből, néprajzból, biológiából, agronómiából. Hazaérve elkésztettük jelentésünket a szelektív hulladékgyűjtésről, amely aztán évtizedekig pihent a Fővárosi Tanács irattárárában.
Láng Róbert