Fémből készült fúvós hangszer, csöve bő, kúpos furattal rendelkezik, hanglyukakkal, billentyűkkel lehet rajta játszani. Számos változata van. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen a Fafúvós Tanszék oktatja, pedig legtöbbször rézből van. Az ellentmondás megmagyarázható, de ettől most tekintsünk el. Egyetlen hangszer a világon, amelyet alkotójáról, kitalálójáról neveztek el.

   A szaxofon atyja Adolphe Sax (1814–1894) belga hangszerkészítő, akinek munkálkodása, újításai több területen is jelentősen előmozdították a fúvós hangszerek fejlődését. A legelső szaxofont Párizsban, 1842-ben készítette, basszus hangfekvésben. Minden lényeges vonásában a mai szaxofonokhoz hasonlított: Bő méretezésű, kónikus (kúp alakú) fém teste, egynyelvű nádsíppal működő fúvókája és annak idején újdonságnak számító különleges billentyűzete volt. Formája keskeny U-alakú, függőleges állású. Az ötlet, a billentyűs jelzőkürtök csövének és a klarinét fúvókájának összeházasítása sikeresnek bizonyult, Berlioz felkarolta a találmányt. Műveiben már szerepelt az új hangszer, a zenekarban gyakran maga Sax is játszott rajta, aki „mellesleg” klarinétművész volt, a Royal Conservatory of  Brussels-ben diplomázott.

   Sax 1846-ban szabadalmat kapott az új hangszerre. A francia hadsereg zenekarainak teljes átszervezése és a Sax által kreált újdonság bevonása ezekbe a zenekarokba alkotójukat monopolhelyzetbe emelte a hadsereg hangszerellátása terén. A koncerttermekben és operákban az új hangszer kissé lassabban terjedt el, annak ellenére, hogy Meyerbeer, Bizet, Debussy, Ravel, később Stravinsky, Hindemith, Bartók és Alban Berg is alkalmazta műveiben.

   Persze többségünk nem ezekre gondol, ha eszébe jut a hangszer. A szaxofon a legfényesebb pályát az 1920-as évektől kezdve a dzsesszben és a szórakoztatózenében futotta be, de műkedvelő hangszerként is a fúvós hangszerek között páratlan népszerűségnek örvend. Richard Nixon és Bill Clinton is remekül szaxofonozott.

Láng Róbert