Mucius Scaevola Porsena király előtt. Puskin Múzeum, Moszkva.
Különös körülmények között került a kezembe Gustaw Herling-Grudzinski, lengyel újságíró „Más világ” című kisregénye, de a körülmények érdektelenek. Lényeg, hogy egyik fejezete emlékeztet egy ókori történetre. Ha már Szolzsenyicin könyve kimaradt az életemből, meg akartam ezt a Gulagról szólót kisregényt ismerni. Grudzinski könyvének egyik fejezete a „Kéz a tűzben”
Megtörtént esetről van szó. Az író egy fiatal voronyezsi születésű mérnök, Kosztilev történetét meséli el, akivel együtt raboskodik a Gulagon. Eleinte Kosztilev meg van győződve arról, hogy ez valami tévedés és Sztálin vezetésével nemzetközivé lesz holnapra a világ. A lágerben kezdetben jó helyzetbe kerül mint szakember, segítőkész, ételét megosztja társaival. Aztán besúgják, rosszabb munkahelyén mindenkit meggyűlöl, maga is kiszolgáltatott lesz. Ebben a lágerben ismerkedik meg Grudzinskival.
Kosztilev kenyeret pirít, az beesik a tűzbe, utánanyúl, égési sérüléseket szerez, ezért egy időre felmentik a munka alól. Ezt az állapotot azonban a későbbiekben igyekszik fönntartani azzal, hogy nem engedi sebeit begyógyulni. „A láger olyan, mint a cár idején a katorga, soha többé nem fogok nekik dolgozni” - mondogatta és mikor lehetősége volt, újra és újra tűzbe tartotta kezét. A történet vége, hogy öngyilkos lesz.
Caius Mucius Scaevola a Kr. e. VI. században élt Rómában, amikor az etruszkok királya, Lars Porsena megtámadta a várost. Scaevola beszökött a városát ostromgyűrűbe záró Porsena táborába, hogy a királyt megölje. A merénylet nem sikerült, mert Scaevola a király helyett egy írnokot ölt meg. Mikor rajtakapták a király elé vitték, aki gyávának nevezte a merénylőt. Erre Scaevola Porsena szeme láttára az ott álló áldozati oltár tüzébe tartotta kezét és szemrebbenés nélkül tűrte a fájdalmat, mígnem keze már égett. Közben kijelentette, hogy háromszáz, hozzá hasonló római ifjú áll készen, hogy kioltsa Porsena életét. A király annyira megdöbbent, hogy nemcsak a hőst engedte szabadon, de a fenyegetéstől megrettenve Róma ostromát is feladta. A bátor római jobbja csontig égett, ezért kapta a Scaevola, azaz „balkezes” melléknevet.
A kákán is csomót keresők azt állítják, hogy Scaevola csodálatos fájdalomtűrésének oka a hihetetlen akaraterőn kívül más is lehetett. Ha beteges analgézisben szenvedett, akkor az érzékelés részleges vagy teljes hiánya miatt valóban rezzenéstelen arccal állhatott ott anélkül, hogy ez elviselhetetlenül fájt volna. Én inkább a legendában hiszek.
Bárhogy nézzük a világ folyását, ma már nincs cári katorga (kényszermunkatábor), deportálás, Gulag. Recsk pedig Nemzeti Emlékpark. Ez bizakodással tölt el.
Láng Róbert
