Három nappal ezelőtt, október 30-án az újjáépített  Budapesti Szépművészeti Múzeum megnyitotta kapuját a látogatók előtt. Az 1906-ban készült épületnek ez volt a legátfogóbb felújítása, kibővítése, modernizálása. Sokan nézik majd meg a kiállított műtárgyakat, köztük sok világhírű alkotást. Egy szoborra szeretném felhívni a látogatók figyelmét, ne hagyják ki.

   Leonardo Da Vinci, a XV. század és talán a világ legnagyobb képzőművészének életéről  eredeti dokumentumok és a művész feljegyzései maradtak fenn, nem beszélve a róla szóló könyvtárnyi irodalomról. De szobrászati tevékenységéről alig tudunk valamit. Giorgio Vasari (1511-1574) a reneszánsz kor leghíresebb művészettörténésze úgy említi Leonardót, mint festőt és szobrászt, de alkotásaiból csak a festmények, freskók, metszetek, rajzok maradtak fenn.

   Annyi biztos, hogy Verocchio szobrai csodálattal töltötték el a Mestert. Továbbá, hogy 55-éves korában Francesco Rustici firenzei szobrász házában lakott, sokat tanult tőle és segített is szobrai elkészítésében. Leonardo naplójának egyik oldalán szoborvázlatokat készített Trivulzio marsall, a franciák elleni csaták hősének dicsőítésére. De szobrai nem maradtak fenn. Egyetlen kivétellel. Amely a Budapesti Szépművészeti Múzeumban látható.

   Az ágaskodó lovat és lovasát ábrázoló kisméretű bronz szobor már egy évszázada tartja izgalomban a téma szakértőit. Egyesek szerint Verocchio, mások szerint Rustici műhelyében készítette Leonardo. Kortárs beszámolók sora és mindenekelőtt saját kezű rajzai is arról tanúskodnak, hogy hiteles Leonardo-mű. Ez a világ egyetlen fennmaradt Leonardo-szobra.

   Kalandos úton került Magyarországra. Ferenczy István (1792–1856)  vásárolta Rómában, ahol a világírű dán szobrász, Thorvaldsen tanítványa volt. Mint „tanonc” rendkívül takarékosan élt és minden pénzét műalkotások vásárlására fordította. Az általa kiváló antik szobornak tekintett lovast a magyar államnak ajánlotta fel megvételre 1846-ban, életjáradék fejében. A csere nem jött létre, ezért Ferenczy ládába tette és úgy rendelkezett, hogy azt 50 évig ne bontsák fel. Ennek családi okai voltak, ne részletezzük. A Szépművészeti Múzeum végül is megkapta a szobrot.

   1969-ben Budapesten rendezték a XXII. Nemzetközi Művészettörténész Kongresszust, és a magyar fél elérte, hogy a résztvevők megvizsgálják a szobrot. Akik aztán hazaérve módjukban volt olaszországi, franciaországi és angliai irattárak anyagait tanulmányozni. Köztük a legfontosabbat, a brit királyi család windsori gyűjteményét Leonardo rajzaiból és vázlataiból. Teljes mértékben bizonyítottnak tekintették a szobor eredetét. Az ágaskodó ló Leonardo korábbi tanulmányaiban is szerepelt, mivel az 1480-as években, Milánóban Ludovico Sforza nagyméretű bronz lovas szobrán dolgozott, amely soha nem készült el.

   Kérem a múzeum látogatóit, járják körbe Leonardo Da Vinci remekművét, gyönyörködjenek benne. Minden bizonnyal a múzeum legértékesebb kincse.