Szentlelkem azt kéri tőletek, hogy ne lopjatok!

   Elképzelek egy olyan világot, ahol mindenki, kivétel nélkül mindenki, betartja a hetedik parancsolatot. Rögtön lemondanám lakásunk riasztó berendezésének előfizetését. Azonnali hatállyal évi százezer forint megtakarítás. A többiről nem is beszélve. Sajnos ilyen világ nincs és nem is volt soha a valóságban. A hetedik parancsolatot mindig megszegik valakik, ez végig kíséri életünket. Ez olyan biztos, mint az anyag megmaradásának elve. A középkorban levágták a visszaeső tolvaj kezét, az sem riasztott vissza másokat.

   De ha már ilyen reménytelen a dolog ezzel a hetedik parancsolattal, miért vagyunk olyan szemérmesek? Mármint a többség, akik betartják a hetediket. Miért nem nevezzük lopásnak a lopást, tolvajnak az elkövetőjét? Legalább ez legyen elégtétel a tisztességes embereknek. Mert a világ kincséért ki nem mondanánk a tolvaj és a lopás szót. Nálunk az autótolvajt jogtalan gépkocsi használónak nevezi a jog. Ha pedig valaki ezreket csap be, átveszi a pénzüket, ígéri, hogy kamattal együtt visszaadja. majd ellopja a tíz milliárdot, az hűtlen, vagy hanyag kezelést követ el. Milyen szép jelzős szerkezetek.

   Még külön nyelvük is van a bűnözői közösségeknek, a tolvajnyelv (más szóval: argó),hogy a tisztességesek számára érthetetlen legyen.

   De a jog még ennél is tovább megy. A lopás nem bűncselekmény, csak „vétség”, ha zsebtolvajlás útján, hamis kulcs használatával, megtévesztéssel és ha a dolog eltulajdonításának megakadályozására szolgáló eszközt állagsérelem okozása nélkül távolítják el. De vigyázni kell! Na nem az elkövetőnek, hanem az áldozatnak. Ha a besurranó tolvaj ellopja az értékeit és ezt bűncselekménynek nevezi, becsületsértést követ el. Úgy ám! Mert csak vétségről van szó és olyan pert kaphat a nyakába, hogy attól koldul.

   Ha valakiről azt halljuk, hogy sorozatos lopásokat követ el, azt mondjuk rá: enyveskezű. Jogtalan eltulajdonító. Ha munkahelyéről lop, akkor házi szarka. Ha az áruházból, akkor bolti szarka. Elemelt valamit. Nem lop, csór. Ez már csak azért is helytelen, mert a csóró az nem csór, az csak szegény. A zsebtolvaj az zsebmetsző. Esetleg zsebes. De semmiképp nem tolvaj. Ha még is használnánk a tolvaj szót, enyhítő jelzőt illesztünk hozzá. Besurranó tolvaj. Arany János nem nevezi tolvajnak azt, aki ellopta Szűcs György bátya pénzét, hanem hogy a „pénzes bögre búcsujárni ment örökre”

   Nem gondolom, hogy ilyen írásoktól elmegy a tolvaj kedve a lopástól. De legalább legyen meg az elégtételünk, hogy nevén nevezzük a gyereket.

Láng Róbert