Volt egy hely és volt néhány óra, ahol, és amikor az egy négyzetméterre jutó ötvösök száma sokszorosan haladta meg a nemzetközi átlagot. A megállapítás – mely valóban helytálló volt – Péter Vladimir ötvösművész kiállítás-megnyitó beszédében hangzott el, Budapesten, a Nagyházi Galériában.
Mik is valójában a szerszámok – tette fel a kérdést Péter Vladimir ötvösművész, az „Ötvösök öröksége” című kiállítás megnyitásakor. A szerszámok – válaszolta is meg mindjárt – a kollektív emberi kreativitás termékei. A hangsúly itt a kollektív szón van – erősítette meg. Az összeadott tudásoknak valami fajta eszenciája. Következésképpen, mint minden kollektív kreációnak, konzervatívnak is kell lennie a dolog természete szerint, hiszen az összeadott gondolatok és értékek a hagyomány felé mozdulnak el. Az ember mindig szeretett valamiben eligazodni, tájékozódni, valamiben otthon lenni. A szerszámok ilyen természetű tárgyak, közöttük nem nagyon nehéz szakembernek lenni. Még abban az esetben is, ha első ránézésre nem tudjuk, mit tartunk a kezünkben. Ráadásul egy ilyen ősi szakmában, mint amilyen a fémművesség, az ötvösség, évezredeken át alakult, csiszolódott, finomodott, tökéletesedett az eszközök formája.
Viszont az általános „tárgyolvasási” készség, valamilyen mértékben, mindenkiben benne van. Ráadásul tanulható, jól fejleszthető A tárgyakat olvasni lehet, megállapítani róluk, melyik az eleje, közepe vége. Melyik az a része, amelyik kézhez áll, melyik, ami valami másra gyakorol hatást, alakítja, formálja. Az ötvös szerszámok nagy részénél – főként, ha már generációk használták – ez jól megállapítható. Beszélő tárgyak, nagyon is őszinték. Ha tisztelettel közeledünk hozzájuk, elmondják, milyen tevékenységre valók. Minden mesterség művelői között vannak számosan olyanok, akik szenvedélyesen szeretik szerszámaikat, nem csak használják. Azok már kevesebben vannak – akik saját használói igényükön túl – mindent felhalmoznak, ami imádott mesterségükkel kapcsolatba hozható.
Ezek gyűjtők, ők a pokolba is leszállnak egy újabb darabért, sokszor erejükön felül áldoznak megszerzésükért. Azok a gyűjtők viszont, akik lelkesedésük mellett átfogó történeti tudással rendelkeznek és olyan igénnyel, hogy tudásukat és gyűjteményüket közkinccsé tegyék, nos, azok ritkák. Zoltán Tamás ilyen. Az ő gyűjteménye kész, a rendszerezés, a tudás, az önzetlenség és makacs elszántság mind együtt vannak. Már csak egy valami hiányzik: az állandó látogatható hely, ahol a gyűjtemény kutatható, gondozható, tanulható és tanítható. Ez a kamarakiállítás erre alkalmas és a Nagyházi Művészeti Alapítvány jóvoltából ízelítőt ad a kollekció gazdagságából. November 8-ig a galéria nyitvatartási idejében díjtalanul megtekinthető Budapesten, az V. kerületi Falk Miksa utca 13-ban.
